1 Eyüp şöyle yanıtladı:2 ‹‹Bugün de acı acı yakınacağım, 2 İniltime karşın Tanrının üzerimdeki eli ağırdır.3 Keşke Onu nerede bulacağımı bilseydim, 2 Tahtına varabilseydim!4 Davamı önünde dile getirir, 2 Kanıtlarımı art arda sıralardım.5 Bana vereceği yanıtı öğrenir, 2 Ne diyeceğini anlardım.6 Eşsiz gücüyle bana karşı mı çıkardı? 2 Hayır, yalnızca dinlerdi beni.7 Haklı kişi davasını oraya, Onun önüne getirebilirdi, 2 Ben de yargılanmaktan sonsuza dek kurtulurdum.8 ‹‹Doğuya gitsem orada değil, 2 Batıya gitsem Onu bulamıyorum.9 Kuzeyde iş görse Onu seçemiyorum, 2 Güneye dönse Onu göremiyorum.10 Ama O tuttuğum yolu biliyor, 2 Beni sınadığında altın gibi çıkacağım.11 Adımlarını yakından izledim, 2 Sapmadan yolunu tuttum.12 Ağzından çıkan buyruklardan ayrılmadım, 2 Günlük ekmeğimden çok ağzından çıkan sözlere değer verdim.13 ‹‹O tek başınadır, kim Onu caydırabilir? 2 Canı ne isterse onu yapar.14 Benimle ilgili kararını yerine getirir, 2 Daha nice tasarısı vardır.15 Bu yüzden dehşete düşerim huzurunda, 2 Düşündükçe korkarım Ondan.16 Tanrı cesaretimi kırdı, 2 Her Şeye Gücü Yeten beni yıldırdı.17 Karanlık beni susturamadı, 2 Yüzümü örten koyu karanlık.
1 Felele pedig Jób, és monda:2 Még most is keserû az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel.5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!7 Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!8 Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.9 Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.10 De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.11 Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.12 Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.13 Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.14 Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.15 Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.17 Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!