1 Eyüp şöyle yanıtladı:2 ‹‹Biliyorum, gerçekten öyledir, 2 Ama Tanrının önünde insan nasıl haklı çıkabilir?3 Biri Onunla tartışmak istese, 2 Binde bir bile Ona yanıt veremez.4 Onun bilgisi derin, gücü eşsizdir, 2 Kim Ona direndi de ayakta kaldı?5 O dağları yerinden oynatır da, 2 Dağlar farkına varmaz, 2 Öfkeyle altüst eder onları.6 Dünyayı yerinden oynatır, 2 Direklerini titretir.7 Güneşe buyruk verir, doğmaz güneş, 2 Yıldızları mühürler.8 Odur tek başına gökleri geren, 2 Denizin dalgaları üzerinde yürüyen.9 Büyük Ayıyı, Oryonu, Ülkeri, 2 Güney takımyıldızlarını yaratan Odur.10 Anlayamadığımız büyük işler, 2 Sayısız şaşılası işler yapan Odur.11 İşte, yanımdan geçer, Onu göremem, 2 Geçip gider, farkına bile varmam.12 Evet, O avını kaparsa, kim Onu durdurabilir? 2 Kim Ona, ‹Ne yapıyorsun› diyebilir?13 Tanrı öfkesini dizginlemez, 2 Rahavın yardımcıları bile 2 Onun ayağına kapanır. güçlerini simgeleyen bir deniz canavarı.14 ‹‹Nerde kaldı ki, ben Ona yanıt vereyim, 2 Onunla tartışmak için söz bulayım?15 Haklı olsam da Ona yanıt veremez, 2 Merhamet etmesi için yargıcıma yalvarırdım ancak.16 Onu çağırsam, O da bana yanıt verseydi, 2 Yine de inanmazdım sesime kulak verdiğine.17 O beni kasırgayla eziyor, 2 Nedensiz yaralarımı çoğaltıyor.18 Soluk almama izin vermiyor, 2 Ancak beni acıya doyuruyor.19 Sorun güç sorunuysa, O güçlüdür! 2 Adalet sorunuysa, kim Onu mahkemeye çağırabilir?20 Suçsuz olsam ağzım beni suçlar, 2 Kusursuz olsam beni suçlu çıkarır.21 ‹‹Kusursuz olsam da kendime aldırdığım yok, 2 Yaşamımı hor görüyorum.22 Hepsi bir, bu yüzden diyorum ki, 2 ‹O suçluyu da suçsuzu da yok ediyor.›23 Kırbaç ansızın ölüm saçınca, 2 O suçsuzların sıkıntısıyla eğlenir.24 Dünya kötülerin eline verilmiş, 2 Yargıçların gözünü kapayan Odur. 2 O değilse, kimdir?25 ‹‹Günlerim koşucudan çabuk, 2 İyilik görmeden geçmekte.26 Kamış sandal gibi kayıp gidiyor, 2 Avının üstüne süzülen kartal gibi.27 ‹Acılarımı unutayım, 2 Üzgün çehremi değiştirip gülümseyeyim› desem,28 Bütün dertlerimden yılarım, 2 Çünkü beni suçsuz saymayacağını biliyorum.29 Madem suçlanacağım, 2 Neden boş yere uğraşayım?30 Sabun otuyla yıkansam, 2 Ellerimi kül suyuyla temizlesem,31 Beni yine pisliğe batırırsın, 2 Giysilerim bile benden tiksinir.32 O benim gibi bir insan değil ki, 2 Ona yanıt vereyim, 2 Birlikte mahkemeye gideyim.33 Keşke aramızda bir hakem olsa da, 2 Elini ikimizin üstüne koysa!34 Tanrı sopasını üzerimden kaldırsın, 2 Dehşeti beni yıldırmasın.35 O zaman konuşur, O'ndan korkmazdım, 2 Ama bu durumda bir şey yapamam.

1 Felele pedig Jób, és monda:2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?3 Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.4 Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.6 A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.12 Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?13 Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.14 Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.19 Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.21 Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.32 Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!34 Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:35 Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!