1 Eyüp şöyle yanıtladı:
2 ‹‹Biliyorum, gerçekten öyledir, 2 Ama Tanrının önünde insan nasıl haklı çıkabilir?
3 Biri Onunla tartışmak istese, 2 Binde bir bile Ona yanıt veremez.
4 Onun bilgisi derin, gücü eşsizdir, 2 Kim Ona direndi de ayakta kaldı?
5 O dağları yerinden oynatır da, 2 Dağlar farkına varmaz, 2 Öfkeyle altüst eder onları.
6 Dünyayı yerinden oynatır, 2 Direklerini titretir.
7 Güneşe buyruk verir, doğmaz güneş, 2 Yıldızları mühürler.
8 Odur tek başına gökleri geren, 2 Denizin dalgaları üzerinde yürüyen.
9 Büyük Ayıyı, Oryonu, Ülkeri, 2 Güney takımyıldızlarını yaratan Odur.
10 Anlayamadığımız büyük işler, 2 Sayısız şaşılası işler yapan Odur.
11 İşte, yanımdan geçer, Onu göremem, 2 Geçip gider, farkına bile varmam.
12 Evet, O avını kaparsa, kim Onu durdurabilir? 2 Kim Ona, ‹Ne yapıyorsun› diyebilir?
13 Tanrı öfkesini dizginlemez, 2 Rahavın yardımcıları bile 2 Onun ayağına kapanır. güçlerini simgeleyen bir deniz canavarı.
14 ‹‹Nerde kaldı ki, ben Ona yanıt vereyim, 2 Onunla tartışmak için söz bulayım?
15 Haklı olsam da Ona yanıt veremez, 2 Merhamet etmesi için yargıcıma yalvarırdım ancak.
16 Onu çağırsam, O da bana yanıt verseydi, 2 Yine de inanmazdım sesime kulak verdiğine.
17 O beni kasırgayla eziyor, 2 Nedensiz yaralarımı çoğaltıyor.
18 Soluk almama izin vermiyor, 2 Ancak beni acıya doyuruyor.
19 Sorun güç sorunuysa, O güçlüdür! 2 Adalet sorunuysa, kim Onu mahkemeye çağırabilir?
20 Suçsuz olsam ağzım beni suçlar, 2 Kusursuz olsam beni suçlu çıkarır.
21 ‹‹Kusursuz olsam da kendime aldırdığım yok, 2 Yaşamımı hor görüyorum.
22 Hepsi bir, bu yüzden diyorum ki, 2 ‹O suçluyu da suçsuzu da yok ediyor.›
23 Kırbaç ansızın ölüm saçınca, 2 O suçsuzların sıkıntısıyla eğlenir.
24 Dünya kötülerin eline verilmiş, 2 Yargıçların gözünü kapayan Odur. 2 O değilse, kimdir?
25 ‹‹Günlerim koşucudan çabuk, 2 İyilik görmeden geçmekte.
26 Kamış sandal gibi kayıp gidiyor, 2 Avının üstüne süzülen kartal gibi.
27 ‹Acılarımı unutayım, 2 Üzgün çehremi değiştirip gülümseyeyim› desem,
28 Bütün dertlerimden yılarım, 2 Çünkü beni suçsuz saymayacağını biliyorum.
29 Madem suçlanacağım, 2 Neden boş yere uğraşayım?
30 Sabun otuyla yıkansam, 2 Ellerimi kül suyuyla temizlesem,
31 Beni yine pisliğe batırırsın, 2 Giysilerim bile benden tiksinir.
32 O benim gibi bir insan değil ki, 2 Ona yanıt vereyim, 2 Birlikte mahkemeye gideyim.
33 Keşke aramızda bir hakem olsa da, 2 Elini ikimizin üstüne koysa!
34 Tanrı sopasını üzerimden kaldırsın, 2 Dehşeti beni yıldırmasın.
35 O zaman konuşur, O'ndan korkmazdım, 2 Ama bu durumda bir şey yapamam.
1 Felele pedig Jób, és monda:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.
6 A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.
12 Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.
19 Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.
21 Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!
34 Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:
35 Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!