1 Böylece bu üç kişi Eyüpe yanıt vermekten vaz geçti, çünkü Eyüp kendi doğruluğundan emindi.
2 Ram ailesinden Bûzlu Barakel oğlu Elihu Eyüpe çok öfkelendi. Çünkü Eyüp kendini Tanrıdan haklı görüyordu.
3 Elihu Eyüpün üç arkadaşına da öfkelendi, çünkü Eyüpü suçlamalarına karşın sağlam bir yanıt bulamamışlardı.
4 Elihu Eyüple konuşmak için sırasını beklemişti, çünkü ötekiler yaşça kendisinden büyüktü.
5 Bu üç kişinin başka bir şey söyleyemeyeceğini görünce öfkesi alevlendi. ‹‹Tanrıyı››.
6 Bûzlu Barakel oğlu Elihu şöyle konuştu: ‹‹Ben yaşça küçüğüm, sizse yaşlısınız. 2 Bu yüzden çekindim, bildiğimi söylemekten korktum.
7 ‹Çok gün görenler konuşsun› dedim, 2 ‹Çok yıl yaşayanlar bilgeliği öğretsin.›
8 Oysa insana ruh, 2 Her Şeye Gücü Yetenin soluğu akıl verir.
9 Akıl yaşta değil baştadır. 2 Adaleti anlamak yaşa bakmaz.
10 ‹‹Bu yüzden, ‹Beni dinleyin› diyorum, 2 Ben de bildiğimi söyleyeyim.
11 Siz konuşurken ben bekledim, 2 Siz ne diyeceğinizi araştırırken 2 Düşüncelerinizi dinledim.
12 Bütün dikkatimi size çevirdim. 2 Ama hiçbiriniz Eyüpün haksızlığını kanıtlayamadı, 2 Onun söylediklerine karşılık veremedi.
13 ‹Biz bilgeliğe eriştik, 2 Bırakın Tanrı onu haksız çıkarsın, insan değil› demeyin.
14 Ama Eyüpün sözlerinin hedefi ben değildim, 2 Bu yüzden onu sizin sözlerinizle yanıtlamayacağım.
15 ‹‹Onlar yıldı, yanıt veremiyorlar artık, 2 Söyleyecek şeyleri kalmadı.
16 Onlar konuşmuyor diye ben beklemeli miyim, 2 Duruyor, yanıt vermiyorlar diye?
17 Benim de söyleyecek sözüm var, 2 Ben de bildiğimi söyleyeceğim.
18 Çünkü içim dolu, 2 İçimdeki ruh beni zorluyor.
19 İçim açılmamış şarap gibi, 2 Yeni şarap tulumları gibi patlamak üzere.
20 Konuşup rahatlamalıyım, 2 Ağzımı açıp yanıtlamalıyım.
21 Kimseye ayrıcalık göstermeyecek, 2 Kimseye yaltaklanmayacağım.
22 Çünkü yaltaklanmayı bilsem, 2 Yaratıcım beni hemen yok ederdi.
1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel õ igaz vala önmaga elõtt:
2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségébõl. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3 De felgerjedt haragja az õ három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának õ nála.
5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az õ haragja.
6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikõtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten gyõzheti meg õt és nem ember!
14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belõlök a szó.
16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levõ lélek.
19 Ímé, bensõm olyan, mint az [új] bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlõk, [csaknem] szétszakad.
20 Szólok tehát, hogy levegõhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtõm!