1 ‹‹Dağ keçilerinin ne zaman doğurduğunu biliyor musun? 2 Geyiklerin yavruladığı zamanı sen mi gözlüyorsun?2 Sen mi sayıyorsun doğuruncaya dek geçirdikleri ayları? 2 Doğurdukları zamanı biliyor musun?3 Çöküp yavrularını doğurur, 2 Kurtulurlar sancılarından.4 Güçlenir, kırda büyür yavrular, 2 Gider, bir daha dönmezler.5 ‹‹Kim yaban eşeğini başı boş gönderdi, 2 Kim bağlarını çözdü?6 Yurt olarak ona bozkırı, 2 Barınak olarak tuzlayı verdim.7 Kentteki kargaşaya güler o, 2 Sürücünün bağırdığını duymaz.8 Otlamak için tepeleri dolaşır, 2 Yeşillik arar.9 ‹‹Yaban öküzü sana kulluk etmek ister mi? 2 Geceyi senin yemliğinin yanında geçirir mi?10 Sabanla yarık açsın diye ona bağ vurabilir misin? 2 Arkanda, ovalarda tırmık çeker mi?11 Çok güçlü diye ona bel bağlayabilir misin? 2 Ağır işini ona bırakabilir misin?12 Ekinini getireceğine, 2 Buğdayını harman yerinde toplayacağına güvenir misin?13 ‹‹Devekuşunun kanatları sevinçle dalgalanır, 2 Ama leyleğin kanatları ve tüyleriyle kıyaslanamaz.14 Devekuşu yumurtalarını yere bırakır, 2 Onları kumda ısıtır,15 Ayak altında ezilebileceklerini, 2 Yabanıl hayvanlarca çiğnenebileceklerini düşünmez.16 Yavrularına sert davranır, kendinin değilmiş gibi, 2 Çektiği zahmetin boşa gideceğine üzülmez.17 Çünkü Tanrı ona bilgelik bağışlamamış, 2 Anlayıştan pay vermemiştir.18 Yine de koşmak için kabarınca 2 Ata ve binicisine güler.19 ‹‹Sen mi ata güç verdin, 2 Dalgalanan yeleyi boynuna giydirdin?20 Sen misin onu çekirge gibi sıçratan, 2 Gururlu kişnemesiyle korku saçtıran?21 Ayakları toprağı şiddetle eşer, 2 Gücünden ötürü sevinçle coşar, 2 Savaşçının üstüne yürür.22 Korkuya güler, hiçbir şeyden yılmaz, 2 Kılıç önünde geri adım atmaz.23 Ok kılıfı, parıldayan mızrak ve pala 2 Üzerinde takırdar atın.24 Coşku ve heyecanla uzaklıkları yutar, 2 Boru çalınca duramaz yerinde.25 Boru çaldıkça, ‹Hi!› diye kişner, 2 Savaş kokusunu, komutanların gürleyen sesini, 2 Savaş çığlıklarını uzaklardan duyar.26 ‹‹Atmaca senin bilgeliğinle mi süzülüyor, 2 Kanatlarını güneye doğru açıyor?27 Kartal senin buyruğunla mı yükseliyor, 2 Yuvasını yükseklere kuruyor?28 Uçurum kenarlarında konaklıyor, 2 Sivri kayalar onun kalesi.29 Oradan gözetliyor yiyeceğini, 2 Gözleri avını uzaktan seçiyor.30 Onun yavruları kanla beslenir, 2 Leşler neredeyse, o da oradadır.››

1 Vadászol-é prédát a nõstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;2 Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?4 Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?5 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?6 [Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.7 Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.8 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,9 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?10 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.11 A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.12 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?13 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?14 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?15 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?16 Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?17 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!18 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.19 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;20 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.21 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.22 Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?23 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!24 [Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.25 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;26 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:27 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.28 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.29 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?30 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? [ (Job 39:31) A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön. ] [ (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. ] [ (Job 39:33) Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.] ] [ (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: ] [ (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddõdik, feleljen néki! ] [ (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: ] [ (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. ] [ (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! ]