1 ‹‹Ama şimdi, yaşı benden küçük olanlar 2 Benimle alay etmekte, 2 Oysa babalarını sürümün köpeklerinin 2 Yanına koymaya tenezzül etmezdim.
2 Çünkü güçleri tükenmişti, 2 Bileklerinin gücü ne işime yarardı?
3 Yoksulluktan, açlıktan bitkindiler, 2 Akşam çölde, ıssız çorak yerlerde kök kemiriyorlardı.
4 Çalılıklarda karapazı topluyor, 2 Retem kökü yiyorlardı.
5 Toplumdan kovuluyorlardı, 2 İnsanlar hırsızmışlar gibi onlara bağırıyordu.
6 Korkunç vadilerde, yerdeki deliklerde, 2 Kaya kovuklarında yaşıyorlardı.
7 Çalıların arasında anırır, 2 Çalı altında birbirine sokulurlardı.
8 Aptalların, adı sanı belirsiz insanların çocuklarıydılar, 2 Ülkeden kovulmuşlardı.
9 ‹‹Şimdiyse destan oldum dillerine, 2 Ağızlarına doladılar beni.
10 Benden tiksiniyor, uzak duruyorlar, 2 Yüzüme tükürmekten çekinmiyorlar.
11 Tanrı ipimi çözüp beni alçalttığı için 2 Dizginsiz davranmaya başladılar bana.
12 Sağımdaki ayak takımı üzerime yürüyor, 2 Ayaklarımı kaydırıyor, 2 Bana karşı rampalar kuruyorlar.
13 Yolumu kesiyor, 2 Kimseden yardım görmeden 2 Beni yok etmeye çalışıyorlar.
14 Koca bir gedikten girer gibi ilerliyor, 2 Yıkıntılar arasından üzerime yuvarlanıyorlar.
15 Dehşet çöktü üzerime, 2 Onurum rüzgara kapılmış gibi uçtu, 2 Mutluluğum bulut gibi geçip gitti.
16 ‹‹Şimdi tükeniyorum, 2 Acı günler beni ele geçirdi.
17 Geceleri kemiklerim sızlıyor, 2 Beni kemiren acılar hiç durmuyor.
18 Tanrının şiddeti 2 Üzerimdeki giysiye dönüştü, 2 Gömleğimin yakası gibi beni sıkıyor.
19 Beni çamura fırlattı, 2 Toza, küle döndüm.
20 ‹‹Sana yakarıyorum, ama yanıt vermiyorsun, 2 Ayağa kalktığımda gözünü bana dikiyorsun.
21 Bana acımasız davranıyor, 2 Bileğinin gücüyle beni eziyorsun.
22 Beni kaldırıp rüzgara bindiriyorsun, 2 Fırtınanın içinde darma duman ediyorsun.
23 Biliyorum, beni ölüme, 2 Bütün canlıların toplanacağı yere götüreceksin.
24 ‹‹Kuşkusuz düşenin dostu olmaz, 2 Felakete uğrayıp yardım istediğinde.
25 Sıkıntıya düşenler için ağlamaz mıydım? 2 Yoksullar için üzülmez miydim?
26 Ama ben iyilik beklerken kötülük geldi, 2 Işık umarken karanlık geldi.
27 İçim kaynıyor, rahatım yok, 2 Önümde acı günler var.
28 Yaslı yaslı dolaşıyorum, güneş yok, 2 Topluluk içinde kalkıp feryat ediyorum.
29 Çakallarla kardeş, 2 Baykuşlarla arkadaş oldum.
30 Derim karardı, soyuluyor, 2 Kemiklerim ateşten yanıyor.
31 Lirimin sesi yas feryadına, 2 Neyimin sesi ağlayanların sesine döndü.
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.
11 Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.
12 Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;
24 De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.
31 Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.