1 Felele erre Jób, és monda:2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!3 Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?4 Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja õt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!5 A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.6 A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?10 A kinek kezében van minden élõ állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.11 Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?12 A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?13 Õ nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.14 Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót,] nem nyílik föl az.15 Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja õket, felforgatják a földet.16 Õ nála van az erõ és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektõl elveszi a tanácsot.21 Szégyent zúdít az elõkelõkre, és a hatalmasok övét megtágítja.22 Feltárja a sötétségbõl a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti õket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elûzi õket.24 Elveszi eszöket a föld népe vezetõinek, és úttalan pusztában bujdostatja õket.25 És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.

1 Então Jó respondeu, dizendo:2 Sem dúvida vós sois o povo, e convosco morrerá a sabedoria.3 Mas eu tenho entendimento como, vos; eu não vos sou inferior. Quem não sabe tais coisas como essas?4 Sou motivo de riso para os meus amigos; eu, que invocava a Deus, e ele me respondia: o justo e reto servindo de irrisão!5 No pensamento de quem está seguro há desprezo para a desgraça; ela está preparada para aquele cujos pés resvalam.6 As tendas dos assoladores têm descanso, e os que provocam a Deus estão seguros; os que trazem o seu deus na mão!7 Mas, pergunta agora às alimárias, e elas te ensinarão; e às aves do céu, e elas te farão saber;8 ou fala com a terra, e ela te ensinará; até os peixes o mar to declararão.9 Qual dentre todas estas coisas não sabe que a mão do Senhor fez isto?10 Na sua mão está a vida de todo ser vivente, e o espírito de todo o gênero humano.11 Porventura o ouvido não prova as palavras, como o paladar prova o alimento?12 Com os anciãos está a sabedoria, e na longura de dias o entendimento.13 Com Deus está a sabedoria e a força; ele tem conselho e entendimento.14 Eis que ele derriba, e não se pode reedificar; ele encerra na prisão, e não se pode abrir.15 Ele retém as águas, e elas secam; solta-as, e elas inundam a terra.16 Com ele está a força e a sabedoria; são dele o enganado e o enganador.17 Aos conselheiros leva despojados, e aos juízes faz desvairar.18 Solta o cinto dos reis, e lhes ata uma corda aos lombos.19 Aos sacerdotes leva despojados, e aos poderosos transtorna.20 Aos que são dignos da confiança emudece, e tira aos anciãos o discernimento.21 Derrama desprezo sobre os príncipes, e afrouxa o cinto dos fortes.22 Das trevas descobre coisas profundas, e traz para a luz a sombra da morte.23 Multiplica as nações e as faz perecer; alarga as fronteiras das nações, e as leva cativas.24 Tira o entendimento aos chefes do povo da terra, e os faz vaguear pelos desertos, sem caminho.25 Eles andam nas trevas às apalpadelas, sem luz, e ele os faz cambalear como um ébrio.