1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:2 Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.4 Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.7 Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?10 Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.11 Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?15 Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.21 A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.24 Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;26 [Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.30 Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.32 Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.33 Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.34 Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.

1 Então respondeu Elifaz, o temanita:2 Porventura responderá o sábio com ciência de vento? E encherá do vento oriental o seu ventre,3 argüindo com palavras que de nada servem, ou com razões com que ele nada aproveita?4 Na verdade tu destróis a reverência, e impedes a meditação diante de Deus.5 Pois a tua iniqüidade ensina a tua boca, e escolhes a língua dos astutos.6 A tua própria boca te condena, e não eu; e os teus lábios testificam contra ti.7 És tu o primeiro homem que nasceu? Ou foste dado à luz antes dos outeiros?8 Ou ouviste o secreto conselho de Deus? E a ti só reservas a sabedoria?9 Que sabes tu, que nós não saibamos; que entendes, que não haja em nós?10 Conosco estão os encanecidos e idosos, mais idosos do que teu pai.11 Porventura fazes pouco caso das consolações de Deus, ou da palavra que te trata benignamente?12 Por que te arrebata o teu coração, e por que flamejam os teus olhos,13 de modo que voltas contra Deus o teu espírito, e deixas sair tais palavras da tua boca?14 Que é o homem, para que seja puro? E o que nasce da mulher, para que fique justo?15 Eis que Deus não confia nos seus santos, e nem o céu é puro aos seus olhos;16 quanto menos o homem abominável e corrupto, que bebe a iniqüidade como a água?17 Escuta-me e to mostrarei; contar-te-ei o que tenho visto18 {o que os sábios têm anunciado e seus pais não o ocultaram;19 aos quais somente era dada a terra, não havendo estranho algum passado por entre eles};20 Todos os dias passa o ímpio em angústia, sim, todos os anos que estão reservados para o opressor.21 O sonido de terrores está nos seus ouvidos; na prosperidade lhe sobrevém o assolador.22 Ele não crê que tornará das trevas, mas que o espera a espada.23 Anda vagueando em busca de pão, dizendo: Onde está? Bem sabe que o dia das trevas lhe está perto, à mão.24 Amedrontam-no a angústia e a tribulação; prevalecem contra ele, como um rei preparado para a peleja.25 Porque estendeu a sua mão contra Deus, e contra o Todo-Poderoso se porta com soberba;26 arremete contra ele com dura cerviz, e com as saliências do seu escudo;27 porquanto cobriu o seu rosto com a sua gordura, e criou carne gorda nas ilhargas;28 e habitou em cidades assoladas, em casas em que ninguém deveria morar, que estavam a ponto de tornar-se em montões de ruínas;29 não se enriquecerá, nem subsistirá a sua fazenda, nem se estenderão pela terra as suas possessões.30 Não escapará das trevas; a chama do fogo secará os seus ramos, e ao sopro da boca de Deus desaparecerá.31 Não confie na vaidade, enganando-se a si mesmo; pois a vaidade será a sua recompensa.32 Antes do seu dia se cumprirá, e o seu ramo não reverdecerá.33 Sacudirá as suas uvas verdes, como a vide, e deixará cair a sua flor como a oliveira.34 Pois a assembléia dos ímpios é estéril, e o fogo consumirá as tendas do suborno.35 Concebem a malícia, e dão à luz a iniqüidade, e o seu coração prepara enganos.