1 Felele pedig Jób, és monda:2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?3 Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.4 Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.6 A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.12 Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?13 Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.14 Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.19 Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.21 Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.32 Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!34 Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:35 Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!
1 Então Jó respondeu, dizendo:2 Na verdade sei que assim é; mas como pode o homem ser justo para com Deus?3 Se alguém quisesse contender com ele, não lhe poderia responder uma vez em mil.4 Ele é sábio de coração e poderoso em forças; quem se endureceu contra ele, e ficou seguro?5 Ele é o que remove os montes, sem que o saibam, e os transtorna no seu furor;6 o que sacode a terra do seu lugar, de modo que as suas colunas estremecem;7 o que dá ordens ao sol, e ele não nasce; o que sela as estrelas;8 o que sozinho estende os céus, e anda sobre as ondas do mar;9 o que fez a ursa, o Oriom, e as Plêiades, e as recâmaras do sul;10 o que faz coisas grandes e insondáveis, e maravilhas que não se podem contar.11 Eis que ele passa junto a mim, e, não o vejo; sim, vai passando adiante, mas não o percebo.12 Eis que arrebata a presa; quem o pode impedir? Quem lhe dirá: Que é o que fazes?13 Deus não retirará a sua ira; debaixo dele se curvaram os aliados de Raabe;14 quanto menos lhe poderei eu responder ou escolher as minhas palavras para discutir com ele?15 Embora, eu seja justo, não lhe posso responder; tenho de pedir misericórdia ao meu juiz.16 Ainda que eu chamasse, e ele me respondesse, não poderia crer que ele estivesse escutando a minha voz.17 Pois ele me quebranta com uma tempestade, e multiplica as minhas chagas sem causa.18 Não me permite respirar, antes me farta de amarguras.19 Se fosse uma prova de força, eis-me aqui, diria ele; e se fosse questão de juízo, quem o citaria para comparecer?20 Ainda que eu fosse justo, a minha própria boca me condenaria; ainda que eu fosse perfeito, então ela me declararia perverso:21 Eu sou inocente; não estimo a mim mesmo; desprezo a minha vida.22 Tudo é o mesmo, portanto digo: Ele destrói o reto e o ímpio.23 Quando o açoite mata de repente, ele zomba da calamidade dos inocentes.24 A terra está entregue nas mãos do ímpio. Ele cobre o rosto dos juízes; se não é ele, quem é, logo?25 Ora, os meus dias são mais velozes do que um correio; fogem, e não vêem o bem.26 Eles passam como balsas de junco, como águia que se lança sobre a presa.27 Se eu disser: Eu me esquecerei da minha queixa, mudarei o meu aspecto, e tomarei alento;28 então tenho pavor de todas as minhas dores; porque bem sei que não me terás por inocente.29 Eu serei condenado; por que, pois, trabalharei em vão?30 Se eu me lavar com água de neve, e limpar as minhas mãos com sabão,31 mesmo assim me submergirás no fosso, e as minhas próprias vestes me abominarão.32 Porque ele não é homem, como eu, para eu lhe responder, para nos encontrarmos em juízo.33 Não há entre nós árbitro para pôr a mão sobre nós ambos.34 Tire ele a sua vara de cima de mim, e não me amedronte o seu terror;35 então falarei, e não o temerei; pois eu não sou assim em mim mesmo.