1 Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.2 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?3 Minthogy az õ szívöket elzártad az értelem elõl, azért nem is magasztalhatod fel õket.4 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.5 Példabeszéddé tõn engem a népek elõtt, és ijesztõvé lettem elõttök.6 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.7 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.8 Ám az igaz kitart az õ útján, és a tiszta kezû ember még erõsebbé lesz.9 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.10 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.11 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.12 Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.13 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.14 Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?15 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.16

1 O meu espírito está quebrantado, os meus dias se extinguem, a sepultura me está preparada!2 Deveras estou cercado de zombadores, e os meus olhos contemplam a sua provocação!3 Dá-me, peço-te, um penhor, e sê o meu fiador para contigo; quem mais há que me dê a mão?4 Porque aos seus corações encobriste o entendimento, pelo que não os exaltarás.5 Quem entrega os seus amigos como presa, os olhos de seus filhos desfalecerão.6 Mas a mim me pôs por motejo dos povos; tornei-me como aquele em cujo rosto se cospe.7 De mágoa se escureceram os meus olhos, e todos os meus membros são como a sombra.8 Os retos pasmam disso, e o inocente se levanta contra o ímpio.9 Contudo o justo prossegue no seu caminho e o que tem mãos puras vai crescendo em força.10 Mas tornai vós todos, e vinde, e sábio nenhum acharei entre vós.11 Os meus dias passaram, malograram-se os meus propósitos, as aspirações do meu coração.12 Trocam a noite em dia; dizem que a luz está perto das trevas.13 Se eu olhar o Seol como a minha casa, se nas trevas estender a minha cama,14 se eu clamar à cova: Tu és meu pai; e aos vermes: Vós sois minha mãe e minha irmã;15 onde está então a minha esperança? Sim, a minha esperança, quem a poderá ver?16 Acaso descerá comigo até os ferrolhos do Seol? Descansaremos juntos no pó?