1 Felele pedig Jób, és monda:2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?8 Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.9 Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.13 Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?16 Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.19 Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!23 Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;24 Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.31 Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

1 Então Jó respondeu:2 Ouvi atentamente as minhas palavras; seja isto a vossa consolação.3 Sofrei-me, e eu falarei; e, havendo eu falado, zombai.4 É porventura do homem que eu me queixo? Mas, ainda que assim fosse, não teria motivo de me impacientar?5 Olhai para mim, e pasmai, e ponde a mão sobre a boca.6 Quando me lembro disto, me perturbo, e a minha carne estremece de horror.7 Por que razão vivem os ímpios, envelhecem, e ainda se robustecem em poder?8 Os seus filhos se estabelecem à vista deles, e os seus descendentes perante os seus olhos.9 As suas casas estão em paz, sem temor, e a vara de Deus não está sobre eles.10 O seu touro gera, e não falha; pare a sua vaca, e não aborta.11 Eles fazem sair os seus pequeninos, como a um rebanho, e suas crianças andam saltando.12 Levantam a voz, ao som do tamboril e da harpa, e regozijam-se ao som da flauta.13 Na prosperidade passam os seus dias, e num momento descem ao Seol.14 Eles dizem a Deus: retira-te de nós, pois não desejamos ter conhecimento dos teus caminhos.15 Que é o Todo-Poderoso, para que nós o sirvamos? E que nos aproveitará, se lhe fizermos orações?16 Vede, porém, que eles não têm na mão a prosperidade; esteja longe de mim o conselho dos ímpios!17 Quantas vezes sucede que se apague a lâmpada dos ímpios? que lhes sobrevenha a sua destruição? que Deus na sua ira lhes reparta dores?18 que eles sejam como a palha diante do vento, e como a pragana, que o redemoinho arrebata?19 Deus, dizeis vós, reserva a iniqüidade do pai para seus filhos, mas é a ele mesmo que Deus deveria punir, para que o conheça.20 Vejam os seus próprios olhos a sua ruína, e beba ele do furor do Todo-Poderoso.21 Pois, que lhe importa a sua casa depois de morto, quando lhe for cortado o número dos seus meses?22 Acaso se ensinará ciência a Deus, a ele que julga os excelsos?23 Um morre em plena prosperidade, inteiramente sossegado e tranqüilo;24 com os seus baldes cheios de leite, e a medula dos seus ossos umedecida.25 Outro, ao contrário, morre em amargura de alma, não havendo provado do bem.26 Juntamente jazem no pó, e os vermes os cobrem.27 Eis que conheço os vossos pensamentos, e os maus intentos com que me fazeis injustiça.28 Pois dizeis: Onde está a casa do príncipe, e onde a tenda em que morava o ímpio?29 Porventura não perguntastes aos viandantes? e não aceitais o seu testemunho,30 de que o mau é preservado no dia da destruição, e poupado no dia do furor?31 Quem acusará diante dele o seu caminho? e quem lhe dará o pago do que fez?32 Ele é levado para a sepultura, e vigiam-lhe o túmulo.33 Os torrões do vale lhe são doces, e o seguirão todos os homens, como ele o fez aos inumeráveis que o precederam.34 Como, pois, me ofereceis consolações vãs, quando nas vossas respostas só resta falsidade?