1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.2 És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:6 Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:10 Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.12 Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:14 Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?15 Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;20 Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!23 Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:28 Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!29 Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.

1 Fiz pacto com os meus olhos; como, pois, os fixaria numa virgem?2 Pois que porção teria eu de Deus lá de cima, e que herança do Todo-Poderoso lá do alto?3 Não é a destruição para o perverso, e o desastre para os obradores da iniqüidade?4 Não vê ele os meus caminhos, e não conta todos os meus passos?5 Se eu tenho andado com falsidade, e se o meu pé se tem apressado após o engano6 {pese-me Deus em balanças fiéis, e conheça a minha integridade};7 se os meus passos se têm desviado do caminho, e se o meu coração tem seguido os meus olhos, e se qualquer mancha se tem pegado às minhas mãos;8 então semeie eu e outro coma, e seja arrancado o produto do meu campo.9 Se o meu coração se deixou seduzir por causa duma mulher, ou se eu tenho armado traição à porta do meu próximo,10 então moa minha mulher para outro, e outros se encurvem sobre ela.11 Pois isso seria um crime infame; sim, isso seria uma iniqüidade para ser punida pelos juízes;12 porque seria fogo que consome até Abadom, e desarraigaria toda a minha renda.13 Se desprezei o direito do meu servo ou da minha serva, quando eles pleitearam comigo,14 então que faria eu quando Deus se levantasse? E quando ele me viesse inquirir, que lhe responderia?15 Aquele que me formou no ventre não o fez também a meu servo? E não foi um que nos plasmou na madre?16 Se tenho negado aos pobres o que desejavam, ou feito desfalecer os olhos da viúva,17 ou se tenho comido sozinho o meu bocado, e não tem comido dele o órfão também18 {pois desde a minha mocidade o órfão cresceu comigo como com seu pai, e a viúva, tenho-a guiado desde o ventre de minha mãe};19 se tenho visto alguém perecer por falta de roupa, ou o necessitado não ter com que se cobrir;20 se os seus lombos não me abençoaram, se ele não se aquentava com os velos dos meus cordeiros;21 se levantei a minha mão contra o órfão, porque na porta via a minha ajuda;22 então caia do ombro a minha espádua, e separe-se o meu braço da sua juntura.23 Pois a calamidade vinda de Deus seria para mim um horror, e eu não poderia suportar a sua majestade.24 Se do ouro fiz a minha esperança, ou disse ao ouro fino: Tu és a minha confiança;25 se me regozijei por ser grande a minha riqueza, e por ter a minha mão alcança o muito;26 se olhei para o sol, quando resplandecia, ou para a lua, quando ela caminhava em esplendor,27 e o meu coração se deixou enganar em oculto, e a minha boca beijou a minha mão;28 isso também seria uma iniqüidade para ser punida pelos juízes; pois assim teria negado a Deus que está lá em cima.29 Se me regozijei com a ruína do que me tem ódio, e se exultei quando o mal lhe sobreveio30 {mas eu não deixei pecar a minha boca, pedindo com imprecação a sua morte};31 se as pessoas da minha tenda não disseram: Quem há que não se tenha saciado com carne provida por ele?32 O estrangeiro não passava a noite na rua; mas eu abria as minhas portas ao viandante;33 se, como Adão, encobri as minhas transgressões, ocultando a minha iniqüidade no meu seio,34 porque tinha medo da grande multidão, e o desprezo das famílias me aterrorizava, de modo que me calei, e não saí da porta...35 Ah! quem me dera um que me ouvisse! Eis a minha defesa, que me responda o Todo-Poderoso! Oxalá tivesse eu a acusação escrita pelo meu adversário!36 Por certo eu a levaria sobre o ombro, sobre mim a ataria como coroa.37 Eu lhe daria conta dos meus passos; como príncipe me chegaria a ele38 Se a minha terra clamar contra mim, e se os seus sulcos juntamente chorarem;39 se comi os seus frutos sem dinheiro, ou se fiz que morressem os seus donos;40 por trigo me produza cardos, e por cevada joio. Acabaram-se as palavras de Jó.