1 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el.3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket.5 A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el.6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a nyomorúság!7 Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.10 A ki esõt ad a földnek színére, és a mezõkre vizet bocsát.11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.13 A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.15 A ki megszabadítja a fegyvertõl, az õ szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt;16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját.17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!18 Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl.21 A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.23 Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû.26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.

1 Chama agora; há alguém que te responda; E a qual dentre os entes santos te dirigirás?2 Pois a dor destrói o louco, e a inveja mata o tolo.3 Bem vi eu o louco lançar raízes; mas logo amaldiçoei a sua habitação:4 Seus filhos estão longe da segurança, e são pisados nas portas, e não há quem os livre.5 A sua messe é devorada pelo faminto, que até dentre os espinhos a tira; e o laço abre as fauces para a fazenda deles.6 Porque a aflição não procede do pó, nem a tribulação brota da terra;7 mas o homem nasce para a tribulação, como as faíscas voam para cima.8 Mas quanto a mim eu buscaria a Deus, e a Deus entregaria a minha causa;9 o qual faz coisas grandes e inescrutáveis, maravilhas sem número.10 Ele derrama a chuva sobre a terra, e envia águas sobre os campos.11 Ele põe num lugar alto os abatidos; e os que choram são exaltados à segurança.12 Ele frustra as maquinações dos astutos, de modo que as suas mãos não possam levar coisa alguma a efeito.13 Ele apanha os sábios na sua própria astúcia, e o conselho dos perversos se precipita.14 Eles de dia encontram as trevas, e ao meio-dia andam às apalpadelas, como de noite.15 Mas Deus livra o necessitado da espada da boca deles, e da mão do poderoso.16 Assim há esperança para o pobre; e a iniqüidade tapa a boca.17 Eis que bem-aventurado é o homem a quem Deus corrige; não desprezes, pois, a correção do Todo-Poderoso.18 Pois ele faz a ferida, e ele mesmo a liga; ele fere, e as suas mãos curam.19 Em seis angústias te livrará, e em sete o mal não te tocará.20 Na fome te livrará da morte, e na guerra do poder da espada.21 Do açoite da língua estarás abrigado, e não temerás a assolação, quando chegar.22 Da assolação e da fome te rirás, e dos animais da terra não terás medo.23 Pois até com as pedras do campo terás a tua aliança, e as feras do campo estarão em paz contigo.24 Saberás que a tua tenda está em paz; visitarás o teu rebanho, e nada te faltará.25 Também saberás que se multiplicará a tua descendência e a tua posteridade como a erva da terra.26 Em boa velhice irás à sepultura, como se recolhe o feixe de trigo a seu tempo.27 Eis que isso já o havemos inquirido, e assim o é; ouve-o, e conhece-o para teu bem.