1 És folytatá Elihu, és monda:2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.7 Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].10 Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.13 De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.14 Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.15 A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.21 Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.22 Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?23 Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,28 A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.29 De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?30 Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.33 Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról. [ (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl. ]

1 Prosseguiu ainda Eliú e disse:2 Espera-me um pouco, e mostrar-te-ei que ainda há razões a favor de Deus.3 De longe trarei o meu conhecimento, e ao meu criador atribuirei a justiça.4 Pois, na verdade, as minhas palavras não serão falsas; contigo está um que tem perfeito conhecimento.5 Eis que Deus é mui poderoso, contudo a ninguém despreza; grande é no poder de entendimento.6 Ele não preserva a vida do ímpio, mas faz justiça aos aflitos.7 Do justo não aparta os seus olhos; antes com os reis no trono os faz sentar para sempre, e assim são exaltados.8 E se estão presos em grilhões, e amarrados com cordas de aflição,9 então lhes faz saber a obra deles, e as suas transgressões, porquanto se têm portado com soberba.10 E abre-lhes o ouvido para a instrução, e ordena que se convertam da iniqüidade.11 Se o ouvirem, e o servirem, acabarão seus dias em prosperidade, e os seus anos em delícias.12 Mas se não o ouvirem, à espada serão passados, e expirarão sem conhecimento.13 Assim os ímpios de coração amontoam, a sua ira; e quando Deus os põe em grilhões, não clamam por socorro.14 Eles morrem na mocidade, e a sua vida perece entre as prostitutas.15 Ao aflito livra por meio da sua aflição, e por meio da opressão lhe abre os ouvidos.16 Assim também quer induzir-te da angústia para um lugar espaçoso, em que não há aperto; e as iguarias da tua mesa serão cheias de gordura.17 Mas tu estás cheio do juízo do ímpio; o juízo e a justiça tomam conta de ti.18 Cuida, pois, para que a ira não te induza a escarnecer, nem te desvie a grandeza do resgate.19 Prevalecerá o teu clamor, ou todas as forças da tua fortaleza, para que não estejas em aperto?20 Não suspires pela noite, em que os povos sejam tomados do seu lugar.21 Guarda-te, e não declines para a iniqüidade; porquanto isso escolheste antes que a aflição.22 Eis que Deus é excelso em seu poder; quem é ensinador como ele?23 Quem lhe prescreveu o seu caminho? Ou quem poderá dizer: Tu praticaste a injustiça?24 Lembra-te de engrandecer a sua obra, de que têm cantado os homens.25 Todos os homens a vêem; de longe a contempla o homem.26 Eis que Deus é grande, e nós não o conhecemos, e o número dos seus anos não se pode esquadrinhar.27 Pois atrai a si as gotas de água, e do seu vapor as destila em chuva,28 que as nuvens derramam e gotejam abundantemente sobre o homem.29 Poderá alguém entender as dilatações das nuvens, e os trovões do seu pavilhão?30 Eis que ao redor de si estende a sua luz, e cobre o fundo do mar.31 Pois por estas coisas julga os povos e lhes dá mantimento em abundância.32 Cobre as mãos com o relâmpago, e dá-lhe ordem para que fira o alvo.33 O fragor da tempestade dá notícia dele; até o gado pressente a sua aproximação.