1 Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:2 Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.3 Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.4 Tudod-é azt, hogy eleitõl fogva, mióta az embert e földre helyheztette,5 Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?6 Ha szinte az égig érne is az õ magassága, és a felleget érné is a fejével:7 Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van õ?8 Mint az álom, úgy elrepül és nem találják õt; eltünik, mint az éjjeli látomás.9 A szem, a mely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az õ helye sem törõdik már vele.10 Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az õ rablott vagyonát.11 Csontjai, ha megtelnek is ifjú erõvel, de vele együtt roskad az a porba.12 Ha édes az õ szájában a gonoszság, és elrejti azt az õ nyelve alá;13 És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:14 Az õ étke elváltozik az õ gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.15 Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az õ hasából kiûzi azt az Isten.16 A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg õt,17 [Hogy] ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.18 A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az õ cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.19 Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.20 Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.21 Az õ falánksága elõl semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az õ jóléte.22 Mikor teljes az õ bõsége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.23 Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.24 Mikor vasból csinált fegyver elõl fut, aczélból csinált íj veri át.25 Kihúzza és az kijön a testébõl és kivillan az epéjébõl; rettegés támad felette.26 Mindenféle titkos sötétség van az õ vagyonán; fúvás nélkül való tûz emészti meg õt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.27 Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.28 Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az õ haragjának napján.29 Ez a gonosz ember fizetése Istentõl, és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.

1 Então respondeu Zofar, o naamatita:2 Ora, os meus pensamentos me fazem responder, e por isso eu me apresso.3 Estou ouvindo a tua repreensão, que me envergonha, mas o espírito do meu entendimento responde por mim.4 Não sabes tu que desde a antigüidade, desde que o homem foi posto sobre a terra,5 o triunfo dos iníquos é breve, e a alegria dos ímpios é apenas dum momento?6 Ainda que a sua exaltação suba até o céu, e a sua cabeça chegue até as nuvens,7 contudo, como o seu próprio esterco, perecerá para sempre; e os que o viam perguntarão: Onde está?8 Dissipar-se-á como um sonho, e não será achado; será afugentado qual uma visão da noite.9 Os olhos que o viam não o verão mais, nem o seu lugar o contemplará mais.10 Os seus filhos procurarão o favor dos pobres, e as suas mãos restituirão os seus lucros ilícitos.11 Os seus ossos estão cheios do vigor da sua juventude, mas este se deitará com ele no pó.12 Ainda que o mal lhe seja doce na boca, ainda que ele o esconda debaixo da sua língua,13 ainda que não o queira largar, antes o retenha na sua boca,14 contudo a sua comida se transforma nas suas entranhas; dentro dele se torna em fel de áspides.15 Engoliu riquezas, mas vomitá-las-á; do ventre dele Deus as lançará.16 Veneno de áspides sorverá, língua de víbora o matará.17 Não verá as correntes, os rios e os ribeiros de mel e de manteiga.18 O que adquiriu pelo trabalho, isso restituirá, e não o engolirá; não se regozijará conforme a fazenda que ajuntou.19 Pois que oprimiu e desamparou os pobres, e roubou a casa que não edificou.20 Porquanto não houve limite à sua cobiça, nada salvará daquilo em que se deleita.21 Nada escapou à sua voracidade; pelo que a sua prosperidade não perdurará.22 Na plenitude da sua abastança, estará angustiado; toda a força da miséria virá sobre ele.23 Mesmo estando ele a encher o seu estômago, Deus mandará sobre ele o ardor da sua ira, que fará chover sobre ele quando for comer.24 Ainda que fuja das armas de ferro, o arco de bronze o atravessará.25 Ele arranca do seu corpo a flecha, que sai resplandecente do seu fel; terrores vêm sobre ele.26 Todas as trevas são reservadas paro os seus tesouros; um fogo não assoprado o consumirá, e devorará o que ficar na sua tenda.27 Os céus revelarão a sua iniqüidade, e contra ele a terra se levantará.28 As rendas de sua casa ir-se-ão; no dia da ira de Deus todas se derramarão.29 Esta, da parte de Deus, é a porção do ímpio; esta é a herança que Deus lhe reserva.