1 Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?3 Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az õ gonoszságuk miatt vetette el õket.5 De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz [bocsánatért] könyörögsz;6 Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.7 És ha elõbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.8 Mert kérdezd meg csak az azelõtti nemzedéket, és készülj csak fel az õ atyáikról való tudakozódásra!9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.10 Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!11 Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?12 Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fûnél elébb elszárad.13 Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenrõl elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész.14 Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.16 Bõ nedvességû ez a napfényen [is,] és ágazata túlnõ a kertjén.17 Gyökerei átfonódnak a kõhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.18 Ámha kiirtják helyérõl, megtagadja ez õt: Nem láttalak!19 Ímé ez az õ pályájának öröme! És más hajt ki a porból.20 Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád elõmenetelt.21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.22 Gyûlölõid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.

1 Então respondeu Bildade, o suíta, dizendo:2 Até quando falarás tais coisas, e até quando serão as palavras da tua boca qual vento impetuoso?3 Perverteria Deus o direito? Ou perverteria o Todo-Poderoso a justiça?4 Se teus filhos pecaram contra ele, ele os entregou ao poder da sua transgressão.5 Mas, se tu com empenho buscares a Deus, e ,ao Todo-Poderoso fizeres a tua súplica,6 se fores puro e reto, certamente mesmo agora ele despertará por ti, e tornará segura a habitação da tua justiça.7 Embora tenha sido pequeno o teu princípio, contudo o teu último estado aumentará grandemente.8 Indaga, pois, eu te peço, da geração passada, e considera o que seus pais descobriram.9 Porque nós somos de ontem, e nada sabemos, porquanto nossos dias sobre a terra, são uma sombra.10 Não te ensinarão eles, e não te falarão, e do seu entendimento não proferirão palavras?11 Pode o papiro desenvolver-se fora de um pântano. Ou pode o junco crescer sem água?12 Quando está em flor e ainda não cortado, seca-se antes de qualquer outra erva.13 Assim são as veredas de todos quantos se esquecem de Deus; a esperança do ímpio perecerá,14 a sua segurança se desfará, e a sua confiança será como a teia de aranha.15 Encostar-se-á à sua casa, porém ela não subsistirá; apegar-se-lhe-á, porém ela não permanecerá.16 Ele está verde diante do sol, e os seus renovos estendem-se sobre o seu jardim;17 as suas raízes se entrelaçam junto ao monte de pedras; até penetra o pedregal.18 Mas quando for arrancado do seu lugar, então este o negará, dizendo: Nunca te vi.19 Eis que tal é a alegria do seu caminho; e da terra outros brotarão.20 Eis que Deus não rejeitará ao reto, nem tomará pela mão os malfeitores;21 ainda de riso te encherá a boca, e os teus lábios de louvor.22 Teus aborrecedores se vestirão de confusão; e a tenda dos ímpios não subsistirá.