1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

2 Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!

3 Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

4 A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?

5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.

8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.

9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

14 Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.

15 Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

16 A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

18 Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.

19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:

20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!

21 Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.

22 Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!

23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.

24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.

30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

1 Então respondeu Elifaz, o temanita:

2 Pode o homem ser de algum proveito a Deus? Antes a si mesmo é que o prudente será proveitoso.

3 Tem o Todo-Poderoso prazer em que tu sejas justo, ou lucro em que tu faças perfeitos os teus caminhos?

4 É por causa da tua reverência que te repreende, ou que entra contigo em juízo?

5 Não é grande a tua malícia, e sem termo as tuas iniqüidades?

6 Pois sem causa tomaste penhores a teus irmãos e aos nus despojaste dos vestidos.

7 Não deste ao cansado água a beber, e ao faminto retiveste o pão.

8 Mas ao poderoso pertencia a terra, e o homem acatado habitava nela.

9 Despediste vazias as viúvas, e os braços dos órfãos foram quebrados.

10 Por isso é que estás cercado de laços, e te perturba um pavor repentino,

11 ou trevas de modo que nada podes ver, e a inundação de águas te cobre.

12 Não está Deus na altura do céu? Olha para as mais altas estrelas, quão elevadas estão!

13 E dizes: Que sabe Deus? Pode ele julgar através da escuridão?

14 Grossas nuvens o encobrem, de modo que não pode ver; e ele passeia em volta da abóbada do céu.

15 Queres seguir a vereda antiga, que pisaram os homens iníquos?

16 Os quais foram arrebatados antes do seu tempo; e o seu fundamento se derramou qual um rio.

17 Diziam a Deus: retira-te de nós; e ainda: Que é que o Todo-Poderoso nos pode fazer?

18 Contudo ele encheu de bens as suas casas. Mas longe de mim estejam os conselhos dos ímpios!

19 Os justos o vêem, e se alegram: e os inocentes escarnecem deles,

20 dizendo: Na verdade são exterminados os nossos adversários, e o fogo consumiu o que deixaram.

21 Apega-te, pois, a Deus, e tem paz, e assim te sobrevirá o bem.

22 Aceita, peço-te, a lei da sua boca, e põe as suas palavras no teu coração.

23 Se te voltares para o Todo-Poderoso, serás edificado; se lançares a iniqüidade longe da tua tenda,

24 e deitares o teu tesouro no pó, e o ouro de Ofir entre as pedras dos ribeiros,

25 então o Todo-Poderoso será o teu tesouro, e a tua prata preciosa.

26 Pois então te deleitarás no Todo-Poderoso, e levantarás o teu rosto para Deus.

27 Tu orarás a ele, e ele te ouvirá; e pagarás os teus votos.

28 Também determinarás algum negócio, e ser-te-á firme, e a luz brilhará em teus caminhos.

29 Quando te abaterem, dirás: haja exaltação! E Deus salvará ao humilde.

30 E livrará até o que não é inocente, que será libertado pela pureza de tuas mãos.