1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:2 Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!3 Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?4 A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?14 Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.15 Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;16 A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?18 Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!21 Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.22 Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

1 Então respondeu Elifaz, o temanita:2 Pode o homem ser de algum proveito a Deus? Antes a si mesmo é que o prudente será proveitoso.3 Tem o Todo-Poderoso prazer em que tu sejas justo, ou lucro em que tu faças perfeitos os teus caminhos?4 É por causa da tua reverência que te repreende, ou que entra contigo em juízo?5 Não é grande a tua malícia, e sem termo as tuas iniqüidades?6 Pois sem causa tomaste penhores a teus irmãos e aos nus despojaste dos vestidos.7 Não deste ao cansado água a beber, e ao faminto retiveste o pão.8 Mas ao poderoso pertencia a terra, e o homem acatado habitava nela.9 Despediste vazias as viúvas, e os braços dos órfãos foram quebrados.10 Por isso é que estás cercado de laços, e te perturba um pavor repentino,11 ou trevas de modo que nada podes ver, e a inundação de águas te cobre.12 Não está Deus na altura do céu? Olha para as mais altas estrelas, quão elevadas estão!13 E dizes: Que sabe Deus? Pode ele julgar através da escuridão?14 Grossas nuvens o encobrem, de modo que não pode ver; e ele passeia em volta da abóbada do céu.15 Queres seguir a vereda antiga, que pisaram os homens iníquos?16 Os quais foram arrebatados antes do seu tempo; e o seu fundamento se derramou qual um rio.17 Diziam a Deus: retira-te de nós; e ainda: Que é que o Todo-Poderoso nos pode fazer?18 Contudo ele encheu de bens as suas casas. Mas longe de mim estejam os conselhos dos ímpios!19 Os justos o vêem, e se alegram: e os inocentes escarnecem deles,20 dizendo: Na verdade são exterminados os nossos adversários, e o fogo consumiu o que deixaram.21 Apega-te, pois, a Deus, e tem paz, e assim te sobrevirá o bem.22 Aceita, peço-te, a lei da sua boca, e põe as suas palavras no teu coração.23 Se te voltares para o Todo-Poderoso, serás edificado; se lançares a iniqüidade longe da tua tenda,24 e deitares o teu tesouro no pó, e o ouro de Ofir entre as pedras dos ribeiros,25 então o Todo-Poderoso será o teu tesouro, e a tua prata preciosa.26 Pois então te deleitarás no Todo-Poderoso, e levantarás o teu rosto para Deus.27 Tu orarás a ele, e ele te ouvirá; e pagarás os teus votos.28 Também determinarás algum negócio, e ser-te-á firme, e a luz brilhará em teus caminhos.29 Quando te abaterem, dirás: haja exaltação! E Deus salvará ao humilde.30 E livrará até o que não é inocente, que será libertado pela pureza de tuas mãos.