1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor.

2 Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!

3 Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.

4 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.

5 Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.

6 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.

7 Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem.

8 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. [ (Psalms 3:9) Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela. ]

1 [A Psalm of David, when he fled from Absalom his son.] Jehovah, how many are they that trouble me, many they that rise up against me!

2 Many say of my soul, There is no salvation for him in God. Selah.

3 But thou, Jehovah, art a shield about me; my glory, and the lifter up of my head.

4 With my voice will I call to Jehovah, and he will answer me from the hill of his holiness. Selah.

5 I laid me down and slept; I awaked, for Jehovah sustaineth me.

6 I will not fear for myriads of the people that have set themselves against me round about.

7 Arise, Jehovah; save me, my God! For thou hast smitten all mine enemies upon the cheekbone, thou hast broken the teeth of the wicked.

8 Salvation is of Jehovah; thy blessing is upon thy people. Selah.