1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

2 Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet.

3 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.

4 A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket.

5 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

6 Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket?

7 Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.

8 De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

9 És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja.

10 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. [ (Psalms 64:11) Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek. ]

1 [To the chief Musician. A Psalm of David.] Hear, O God, my voice in my plaint; preserve my life from fear of the enemy:

2 Hide me from the secret counsel of evil-doers, from the tumultuous crowd of the workers of iniquity,

3 Who have sharpened their tongue like a sword, {and} have aimed their arrow, a bitter word;

4 That they may shoot in secret at the perfect: suddenly do they shoot at him, and fear not.

5 They encourage themselves in an evil matter, they concert to hide snares; they say, Who will see them?

6 They devise iniquities: We have it ready, the plan is diligently sought out. And each one's inward {thought} and heart is deep.

7 But God will shoot an arrow at them: suddenly are they wounded;

8 By their own tongue they are made to fall over one another: all that see them shall flee away.

9 And all men shall fear, and shall declare God's doing; and they shall wisely consider his work.

10 The righteous shall rejoice in Jehovah, and trust in him; and all the upright in heart shall glory.