1 Dávidé.
2 Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.
3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;
8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.
11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.
14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.
1 [{A Psalm} of David.] Blessed be Jehovah my rock, who teacheth my hands to war, my fingers to fight;
2 My mercy and my fortress, my high tower and my deliverer, my shield and he in whom I trust, who subdueth my people under me!
3 Jehovah, what is man, that thou takest knowledge of him, the son of man, that thou takest thought of him?
4 Man is like to vanity; his days are as a shadow that passeth away.
5 Jehovah, bow thy heavens, and come down; touch the mountains, that they smoke;
6 Cast forth lightnings, and scatter them; send forth thine arrows, and discomfit them:
7 Stretch out thy hands from above; rescue me, and deliver me out of great waters, from the hand of aliens,
8 Whose mouth speaketh vanity, and their right hand is a right hand of falsehood.
9 O God, I will sing a new song unto thee; with the ten-stringed lute will I sing psalms unto thee:
10 Who givest salvation unto kings; who rescuest David thy servant from the hurtful sword.
11 Rescue me, and deliver me from the hand of aliens, whose mouth speaketh vanity, and their right hand is a right hand of falsehood.
12 That our sons may be as plants grown up in their youth; our daughters as corner-columns, sculptured after the fashion of a palace:
13 Our granaries full, affording all manner of store; our sheep bringing forth thousands, ten thousands in our pastures;
14 Our kine laden {with young}; no breaking in and no going forth, and no outcry in our streets.
15 Blessed the people that is in such a case! Blessed the people whose God is Jehovah!