1 Az éneklõmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára.
2 Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!
3 Efraim, Benjámin és Manasse elõtt támaszd fel a te hatalmadat, és jõjj el, hogy szabadíts meg minket!
4 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
5 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?
6 Könyhullatásnak kenyerével éteted õket, s könyhullatások árjával itatod meg õket.
7 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.
8 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
9 Égyiptomból szõlõt hozál ki, kiûzéd a pogányokat és azt elültetéd.
10 Helyet egyengettél elõtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
11 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei [olyanok lettek, mint] az Isten czédrusfái.
12 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
13 Miért rontottad el annak gyepûit, hogy szaggathassa minden járókelõ?
14 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.
15 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekbõl és lásd és tekintsd meg e szõlõtõt!
16 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!
17 Elégett a tûzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.
18 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerõsítettél magadnak,
19 Hogy el ne térjünk tõled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. [ (Psalms 80:20) Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! ]
1 [To the chief Musician. On Shoshannim-Eduth. Of Asaph. A Psalm.] Give ear, O Shepherd of Israel, thou that leadest Joseph like a flock; thou that sittest {between} the cherubim, shine forth.
2 Before Ephraim and Benjamin and Manasseh, stir up thy strength, and come to our deliverance.
3 O God, restore us; and cause thy face to shine, and we shall be saved.
4 Jehovah, God of hosts, how long will thine anger smoke against the prayer of thy people?
5 Thou hast fed them with the bread of tears, and given them tears to drink in large measure:
6 Thou hast made us a strife unto our neighbours, and our enemies mock among themselves.
7 Restore us, O God of hosts; and cause thy face to shine, and we shall be saved.
8 Thou broughtest a vine out of Egypt; thou didst cast out the nations, and plant it:
9 Thou preparedst space before it, and it took deep root, and filled the land;
10 The mountains were covered with its shadow, and the branches thereof were {like} cedars of *God;
11 It sent out its boughs unto the sea, and its shoots unto the river.
12 Why hast thou broken down its fences, so that all who pass by the way do pluck it?
13 The boar out of the forest doth waste it, and the beast of the field doth feed off it.
14 O God of hosts, return, we beseech thee; look down from the heavens, and behold, and visit this vine;
15 Even the stock which thy right hand hath planted, and the young plant thou madest strong for thyself.
16 It is burned with fire, it is cut down; they perish at the rebuke of thy countenance.
17 Let thy hand be upon the man of thy right hand, upon the son of man whom thou hast made strong for thyself.
18 So will we not go back from thee. Revive us, and we will call upon thy name.
19 Restore us, O Jehovah, God of hosts; cause thy face to shine, and we shall be saved.