1 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
2 Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
3 Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
4 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
6 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,
7 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
8 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
9 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
10 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
12 Gondolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.
13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
14 Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.
15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.
16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor [az] megragad engem. Szela.
17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;
18 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.
19 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
20 [Mégis] az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot. [ (Psalms 49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. ]
1 [To the chief Musician. Of the sons of Korah. A Psalm.] Hear this, all ye peoples; give ear, all inhabitants of the world:
2 Both men of low and men of high degree, rich and poor alike.
3 My mouth shall speak wisdom, and the meditation of my heart shall be of understanding:
4 I will incline mine ear to a parable, I will open my riddle upon the harp.
5 Wherefore should I fear in the days of adversity, {when} the iniquity of my supplanters encompasseth me? -
6 They depend upon their wealth, and boast themselves in the abundance of their riches. ...
7 None can by any means redeem his brother, nor give to God a ransom for him,
8 (For the redemption of their soul is costly, and must be given up for ever,)
9 That he should still live perpetually, {and} not see corruption.
10 For he seeth that wise men die; all alike, the fool and the brutish perish, and they leave their wealth to others.
11 Their inward thought is, that their houses are for ever, their dwelling-places from generation to generation: they call the lands after their own names.
12 Nevertheless, man being in honour abideth not: he is like the beasts that perish.
13 This their way is their folly, yet they that come after them delight in their sayings. Selah.
14 Like sheep are they laid in Sheol: Death feedeth on them; and the upright shall have dominion over them in the morning; and their comeliness shall be for Sheol to consume, that there be no habitation for them.
15 But God will redeem my soul from the power of Sheol: for he will receive me. Selah.
16 Be not afraid when a man becometh rich, when the glory of his house is increased:
17 For when he dieth, he shall carry nothing away; his glory shall not descend after him.
18 Though he blessed his soul in his lifetime, -and men will praise thee when thou doest well to thyself, -
19 It shall go to the generation of his fathers: they shall never see light.
20 Man that is in honour, and understandeth not, is like the beasts that perish.