1 Nääntyneen ja onnettoman rukous, kun hän avaa sydämensä Herralle. (H102:2)Kuule rukoukseni, Herra, nouskoon huutoni sinun luoksesi!2 (H102:3)Älä kätke minulta kasvojasi, kun olen ahdingossa. Kallista korvasi minun puoleeni! Kun huudan sinua avuksi, älä viivytä vastaustasi.3 (H102:4)Päiväni haihtuvat kuin savu, tuska polttaa luitani kuin tuli.4 (H102:5)Sisimpäni on kuin kulottunut ruoho. Enää en muista syödäkään,5 (H102:6)huokailen vain, olen pelkkää luuta ja nahkaa.6 (H102:7)Minä olen kuin huuhkaja autiomaassa, kuin pöllö, joka asustaa raunioissa.7 (H102:8)Minä valvon yöni, olen yksin kuin katolla kyyhöttävä lintu.8 (H102:9)Viholliseni pilkkaavat minua päivät pitkät, kirotessaan vihamiehiään he käyttävät minun nimeäni.9 (H102:10)Minä syön leipänäni tuhkaa, kyyneleet maustavat juomani.10 (H102:11)Vihasi vimmassa sinä paiskasit minut maahan.11 (H102:12)Päiväni ovat kuin pitenevä varjo, ruohon lailla minä lakastun.12 (H102:13)Mutta sinä, Herra, hallitset ikuisesti, sinun nimesi kaikuu polvesta polveen.13 (H102:14)Sinä nouset ja armahdat Siionia. Sen aika on tullut, armon aika.14 (H102:15)Sinun palvelijasi rakastavat sen kiviä, he surevat kaupunkinsa tuhkaa.15 (H102:16)Kansat pelkäävät Herran nimeä, maan kuninkaat kumartavat häntä,16 (H102:17)kun Herra jälleen rakentaa Siionin ja ilmestyy kunniassaan.17 (H102:18)Hän katsoo sorrettujen puoleen, ei torju heidän rukoustaan.18 (H102:19)Tämä on kirjoitettu tulevalle polvelle, jotta uudeksi luotu kansa ylistäisi Herraa.19 (H102:20)Herra katsoo pyhästä korkeudestaan, tähyää taivaasta maan päälle.20 (H102:21)Hän kuulee vankien vaikerruksen, hän vapauttaa kuoleman omat.21 (H102:22)Siionissa kuulutetaan Herran nimeä, Jerusalem kaikuu hänen kiitostaan,22 (H102:23)kun kansat kokoontuvat yhteen, kun valtakunnat tulevat palvelemaan Herraa.23 (H102:24)Hän on murtanut minun voimani kesken matkan, lyhentänyt elinpäivieni määrän.24 (H102:25)Minä sanon hänelle: Jumalani, älä ota minua pois puolitiessä! Sinä elät iäti, ajasta aikaan.25 (H102:26)Jo ammoin sinä laskit maan perustukset, sinun kättesi työtä ovat taivaat.26 (H102:27)Ne katoavat, mutta sinä pysyt. Ne kuluvat loppuun kuin vaate, sinä vaihdat niitä kuin vaatekertaa, ja ne vaihtuvat uusiin.27 (H102:28)Mutta sinä olet iäti sama, sinun vuotesi eivät lopu.28 (H102:29)Palvelijoittesi lapset saavat asua turvassa, heidän lastensa lapset ovat huomassasi.
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!3 Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]