1 Laulunjohtajalle. Korahilaisten laulu. Korkea ääniala. (H46:2)Jumala on turvamme ja linnamme, auttajamme hädän hetkellä.2 (H46:3)Sen tähden emme pelkää, vaikka maa järkkyy, vaikka vuoret vaipuvat merten syvyyksiin.3 (H46:4)Meret pauhaavat ja kuohuvat, vuoret vapisevat Jumalan suuruuden edessä. (sela)4 (H46:5)Virta ja kaikki sen haarat ilahduttavat Jumalan kaupunkia, Korkeimman pyhiä asuinsijoja.5 (H46:6)Jumala on kaupunkinsa keskellä, kaupunki ei järky. Hän auttaa sitä, kun aamu valkenee.6 (H46:7)Kansojen meri kuohuu, valtakunnat horjuvat, maa järkkyy hänen äänestään.7 (H46:8)Herra Sebaot on kanssamme, Jaakobin Jumala on turvamme. (sela)8 (H46:9)Tulkaa ja katsokaa Herran tekoja, hänen voimansa herättää pelkoa kaikkialla.9 (H46:10)Koko maailmasta hän hävittää sodat, hän särkee jousen ja taittaa keihään, hän tuhoaa kilvet tulessa.11 (H46:12)Herra Sebaot on kanssamme, Jaakobin Jumala on turvamme. (sela)

1 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.2 Isten a mi oltalmunk és erõsségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.3 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:4 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.5 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.6 Az Isten õ közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.7 Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.8 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.9 Jõjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;10 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tûzben.11 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön. [ (Psalms 46:12) A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela. ]