2 (H56:3)Viholliseni väijyvät minua kaiken päivää, kaikki hyökkäävät armottomasti minua vastaan.
3 (H56:4)Kun pelko minut valtaa, minä turvaudun sinuun.
4 (H56:5)Sinun sanaasi, Jumala, minä ylistän, sinuun minä luotan, en pelkää mitään. Mitä voi minulle kukaan kuolevainen?
5 (H56:6)Kaiken aikaa he vääristelevät sanojani, aina he hautovat pahaa.
6 (H56:7)He väijyvät ja vaanivat minua. He seuraavat kintereilläni ja tavoittelevat henkeäni.
7 (H56:8)Maksa heille heidän rikostensa mukaan! Syökse kansat tuhoon vihassasi, Jumala.
8 (H56:9)Pakolaisuuteni päivät sinä merkitset muistiin. Kokoa kyyneleeni leiliisi, merkitse ne kirjaasi.
9 (H56:10)Kun pyydän sinua avukseni, viholliseni pakenevat. Silloin minä tiedän, että Jumala on puolellani.
10 (H56:11)Jumala, minä ylistän sanaasi, Herra, minä ylistän sinun sanaasi.
11 (H56:12)Jumalaan minä luotan, en pelkää mitään. Mitä voi minulle kukaan ihminen?
12 (H56:13)Olen antanut sinulle lupauksen, Jumala. Minä täytän lupaukseni, uhraan sinulle kiitosuhrin.
13 (H56:14)Sinä pelastit minut kuolemasta, et antanut jalkani astua harhaan. Minä saan vaeltaa Jumalan edessä, siellä missä on elämä ja valo.
1 Az éneklõmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták õt a filiszteusok Gáthban.
2 Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
3 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!]
4 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
5 Isten által dicsekedem az õ igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
6 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
7 Egybegyûlnek, elrejtõznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
8 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
9 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlõdbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
10 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
11 Dicsérem Istent, az õ ígéretéért, dicsérem az Urat az õ igéretéért.
12 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
13 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; [ (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstõl; hogy járjak Isten elõtt az életnek világosságában. ]