1 Laulunjohtajalle. Jedutunin tapaan. Asafin psalmi. (H77:2)Minä rukoilen Jumalaa, huudan suureen ääneen, minä rukoilen Jumalaa, ja hän kuulee minua.
2 (H77:3)Ahdingossani minä etsin apua Herralta, hänen puoleensa kurottuu käteni öisinkin, hellittämättä. Kukaan muu ei voi minua lohduttaa.
3 (H77:4)Minä ajattelen Jumalaa ja olen levoton, minä mietin, ja tuska valtaa minut. (sela)
4 (H77:5)Sinä et anna silmieni ummistua, mieleni kuohuu, mutta pysyn vaiti.
5 (H77:6)Minä ajattelen muinaisia aikoja, muistelen menneitä vuosia.
6 (H77:7)Minä pohdin itsekseni kaiken yötä, ajatukset kiertävät päässäni.
7 (H77:8)Onko Herra hylännyt meidät ainiaaksi, eikö hän enää välitä meistä?
8 (H77:9)Onko hän iäksi evännyt laupeutensa, yhäkö hän vaikenee, polvesta polveen?
9 (H77:10)Onko Jumala unohtanut armonsa, vihassaan sulkenut sydämensä? (sela)
11 (H77:12)Minä muistelen tekojasi, Herra, muistan ihmeitä, joita muinoin teit.
12 (H77:13)Minä ajattelen kaikkia töitäsi, mietin sinun suuria tekojasi.
13 (H77:14)Jumala, pyhät ovat sinun tiesi. Ei ole sinun vertaistasi jumalaa.
14 (H77:15)Sinä olet Jumala, sinä teet ihmeitä, olet osoittanut voimasi kansojen vaiheissa.
15 (H77:16)Kätesi voimalla sinä vapautit oman kansasi, Jaakobin ja Joosefin heimon. (sela)
16 (H77:17)Vedet näkivät sinut, Jumala, vedet näkivät sinut ja vapisivat, syvyydet vavahtelivat.
17 (H77:18)Pilvet syöksivät vettä, ylhäällä jylisi ukkonen, tulinuolesi halkoivat taivasta.
18 (H77:19)Sinun vaunujesi pyörät ryskyivät, salamat valaisivat maanpiirin, maa vapisi ja järkkyi.
19 (H77:20)Meren halki kävi sinun tiesi, suurten vetten poikki sinun polkusi -- jalanjälkiäsi ei kukaan nähnyt.
20 (H77:21)Sinä johdatit kansaasi kuin paimen laumaansa, palvelijoinasi Mooses ja Aaron.
1 Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.
2 Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.
3 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
4 Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
5 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
6 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.
7 Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
8 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
9 Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?
10 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.
11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;
13 És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.
14 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
15 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
16 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.
17 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
18 A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
19 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
20 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. [ (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. ]