1 Laulunjohtajalle. Daavidin psalmi, laulu. (H68:2)Jumala lähtee liikkeelle, ja hänen vihollisensa hajaantuvat, hänen vastustajansa pakenevat hänen tieltään.
2 (H68:3)He haihtuvat ilmaan kuin savu. Niin kuin vaha sulaa tulen hohteessa, niin tuhoutuvat väärämieliset Jumalan edessä.
3 (H68:4)Mutta vanhurskaat iloitsevat, iloitsevat ja riemuitsevat Jumalan edessä.
4 (H68:5)Laulakaa Jumalalle, soittakaa hänen nimensä kunniaksi, ylistäkää häntä, joka kiitää pilvivaunuillaan. Herra on hänen nimensä, iloitkaa hänen edessään!
5 (H68:6)Hän on orpojen isä ja leskien puoltaja, Jumala pyhässä asunnossaan.
6 (H68:7)Hän antaa yksinäiselle kodin, hän päästää vangitut vapauteen, mutta hänen vastustajansa saavat asua paljaaksi paahtuneessa maassa.
7 (H68:8)Jumala, kun sinä johdit kansaasi, kun kuljit autiomaassa, (sela)
8 (H68:9)niin maa järisi ja taivas vihmoi vettä Jumalan, Siinain Herran, Jumalan, Israelin Jumalan edessä.
9 (H68:10)Sinä, Jumala, annat runsaat sateet, nääntyneen maasi sinä saat jälleen kukoistamaan.
10 (H68:11)Sinun väkesi elää siellä, hyvyydessäsi sinä huolehdit köyhistä, Jumala.
11 (H68:12)Herra on sanonut sanansa, suurin joukoin naiset tuovat voitonsanoman.
12 (H68:13)Kuninkaat ja sotajoukot pakenevat, pakenevat, ja telttojen vaiheilla jaetaan saalista.
13 (H68:14)Jäättekö makailemaan kuormasatuloitten ääreen? Kyyhkysen siivet on silattu hopealla ja sulat kelmeällä kullalla.
14 (H68:5)Kun Kaikkivaltias ajoi kuninkaat hajalle, satoi lunta Salmonin mustilla vuorilla.
15 (H68:16)Basanin vuoret ovat mahtavat, Basanin vuoret ovat korkeat.
16 (H68:17)Miksi te, korkeat vuoret, katsotte karsaasti sitä vuorta, jonka Jumala on halunnut asuinpaikakseen, ikuiseksi asunnokseen?
17 (H68:18)Jumalalla on kymmenettuhannet loistavat vaunut, tuhat kertaa tuhannet, kun hän tulee Siinailta pyhäkköönsä.
18 (H68:19)Sinä, Herra, nousit korkeuteen, otit vankeja, otit lahjaksi ihmisiä, otit nekin, jotka kapinoivat vastaan. Sinä asut korkealla, Herra, Jumala.
19 (H68:20)Ylistetty olkoon Herra päivästä päivään. Meitä kantaa Jumala, meidän apumme. (sela)
20 (H68:21)Jumala on meille pelastuksen Jumala. Herra, Herra pelastaa kuolemasta.
21 (H68:22)Jumala murskaa vihollisiltaan pään, karvaisen pään niiltä, jotka rikoksissa vaeltavat.
24 (H68:25)Jumala, minun kuninkaani, kansa näkee pyhäkössä sinun juhlakulkueesi.
25 (H68:26)Laulajat kulkevat edellä, jäljessä soittajat, keskellä kulkevat neidot rumpua lyöden.
26 (H68:27)Ylistäkää juhlissanne Jumalaa, ylistäkää Herraa Israelin lähteiden äärellä!
27 (H68:28)Tuolla on Benjamin, nuorin mutta hallitsija, tuolla ovat Juudan päälliköt miehineen, tuolla ovat Sebulonin ja Naftalin päälliköt.
28 (H68:29)Osoita mahtisi, Jumala, pidä voimassa se, mitä olet tehnyt hyväksemme.
29 (H68:30)Temppelisi kohoaa Jerusalemin yllä, kuninkaat tuovat sinulle lahjoja.
30 (H68:31)Ärjäise kaislikon pedolle, kurita kansoja, härkien laumaa, sonnivasikoita! Polje maahan ne, jotka himoitsevat meidän hopeaamme. Hajota kansat, jotka tahtovat sotaa!
31 (H68:32)Tuokoot muukalaiset lahjaksi Egyptin vaskea, Nubia kohottakoon kätensä Jumalan puoleen.
32 (H68:33)Laulakaa Jumalalle, maan valtakunnat, ylistäkää Herraa! (sela)
33 (H68:34)Hän ajaa vaunuillaan taivaassa, ikiaikojen taivaassa. Kuulkaa, hän antaa äänensä kaikua, mahtavan äänen.
34 (H68:35)Tunnustakaa Jumalan voima! Hänen kirkkautensa lepää Israelin yllä, hänen valtansa ulottuu yli pilvien.
35 (H68:36)Pelottava on Jumala, Israelin Jumala, joka asuu pyhäkössään. Hän antaa voiman ja väkevyyden kansalleen. Ylistetty olkoon Jumala!
1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára, éneke.
2 Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak elõle az õ gyûlölõi.
3 A mint a füst elszéled, úgy széleszted el õket; a mint elolvad a viasz a tûz elõtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elõl;
4 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel.
5 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte.
6 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az õ szentséges hajlékában.
7 Isten hozza vissza a számûzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
8 Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.
9 A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt.
10 Bõ záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
11 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
12 Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának.
13 A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
14 Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényûek.
15 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon.
16 Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
17 Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké!
18 Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az õ szent [hajléká]ban.
19 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütõk is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!
20 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.
21 Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
22 Csak Isten ronthatja meg az õ ellenségeinek fejét, a bûneiben járónak üstökös koponyáját.
23 Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységébõl is kihozlak,
24 Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl lakomázzék.
25 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
26 Elõl mennek vala az éneklõk, utánok a húrpengetõk, középen a doboló leányok.
27 A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
28 Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az õ gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei.
29 Istened rendelte el a te hatalmadat: erõsítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
30 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
31 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
32 Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
33 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.
34 A ki kezdettõl fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval.
35 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van. [ (Psalms 68:36) Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten! ]