1 Daavidin psalmi. Älä kiivastu pahantekijöille, älä kadehdi väärintekijöitä.
2 He kuihtuvat hetkessä niin kuin ruoho, lakastuvat kuin kedon vehreys.
3 Luota Herraan ja tee hyvää, niin saat asua maassasi, turvallisilla laidunmailla.
4 Saat nauttia Herran hyvyyttä, hän antaa sinulle mitä sydämesi toivoo.
5 Anna tiesi Herran haltuun, turvaa häneen. Hän pitää sinusta huolen!
6 Hän antaa syyttömyytesi käydä esiin kirkkaana kuin aamun valo. Sinun oikeutesi loistaa kuin keskipäivän aurinko.
7 Ole ääneti Herran edessä, odota hänen apuaan! Älä kadehdi sitä, joka menestyy elämässään, sitä, jonka kaikki juonet onnistuvat.
8 Malta mielesi, hillitse vihasi! Älä kiivastu -- se johtaa vain pahaan!
9 Väärintekijät joutuvat tuhoon, mutta ne, jotka panevat toivonsa Herraan, saavat periä maan.
10 Vielä hetki -- ja jumalatonta ei enää ole! Sinä katsot hänen asuinpaikkaansa -- se on tyhjä!
11 Mutta nöyrät perivät maan, he saavat osakseen onnen ja rauhan.
12 Jumalaton punoo juonia vanhurskasta vastaan ja irvistelee hänelle vasten kasvoja.
13 Herra nauraa jumalattomalle, hän tietää, että tilinteon päivä tulee.
14 Jumalattomat paljastavat miekkansa, jännittävät jousensa kaataakseen köyhän ja avuttoman, surmatakseen suoran tien kulkijat.
15 Mutta heidän miekkansa osuu heidän omaan sydämeensä ja heidän jousensa särkyy.
16 Vanhurskaalla on enemmän iloa vähistä varoistaan kuin jumalattomalla paljosta tavarastaan.
17 Jumalattomien mahti murtuu, mutta vanhurskaiden tukena on Herra.
18 Herra pitää huolen omiensa jokaisesta päivästä, eikä heidän perintöosansa koskaan häviä.
19 He eivät kärsi puutetta kovinakaan aikoina, nälän päivinä heillä on kyllin syötävää.
20 Mutta jumalattomat tuhoutuvat, Herran viholliset katoavat kuin laidunten vihreys, he haihtuvat savuna ilmaan.
21 Jumalaton ottaa lainaa mutta ei maksa takaisin, vanhurskas on hyväsydäminen ja antaa omastaan.
22 Ne, joita Herra siunaa, saavat periä maan, ne, jotka hän kiroaa, joutuvat perikatoon.
23 Kun Herra ohjaa askeleita, ihminen kulkee oikeaa tietä.
24 Jos hän horjahtaakin, ei hän suistu maahan, sillä Herra pitää häntä kädestä.
25 Olen elänyt pitkän elämän, nuoruudesta vanhuuteen saakka. Koskaan en ole nähnyt vanhurskasta hylättynä enkä hänen lapsiaan kerjäämässä leipää.
26 Vanhurskas on antelias ja lainaa mielellään, ja myös hänen lapsillaan on siunaus.
27 Karta pahaa ja tee hyvää, niin saat aina asua maassasi.
28 Herra rakastaa oikeutta. Hän ei hylkää omiaan vaan varjelee heitä iäti, mutta jumalattomien suku sammuu.
29 Vanhurskaat perivät maan ja asuvat siinä aina.
30 Vanhurskaan suu puhuu viisautta, hänen kielensä kertoo, mikä on oikein.
31 Hänellä on sydämessään Jumalan laki, eivätkä hänen askeleensa horju.
32 Jumalaton väijyy vanhurskasta ja vaanii tilaisuutta tappaakseen hänet.
33 Herra ei jätä omaansa jumalattoman armoille vaan osoittaa hänet syyttömäksi oikeuden edessä.
34 Pane toivosi Herraan, kulje hänen tietään! Hän korottaa sinut, sinä saat periä maan ja nähdä jumalattomien tuhon.
35 Minä näin jumalattoman voimansa tunnossa, hän rehotti kuin piikkipensas kukassaan.
36 Hetken kuluttua häntä ei enää ollut, minä etsin häntä mutta en löytänyt mistään.
37 Katsele nuhteetonta, tarkkaile rehellistä -- rauhan miehellä on tulevaisuus!
38 Pahantekijät tuhoutuvat kaikki tyynni, jumalattomia odottaa perikato.
39 Mutta vanhurskaat saavat avun Herralta, hän on heidän turvansa ahdingon aikana.
40 Herra auttaa heitä ja vapauttaa heidät. Hän päästää heidät jumalattomien käsistä, pelastaa heidät, kun he pakenevat hänen suojiinsa.
1 Dávidé.
2 Mert hirtelen levágattatnak, mint a fû, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3 Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hûséggel élj.
4 Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5 Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd õ teljesíti.
6 Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7 Csillapodjál le az Úrban és várjad õt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, [se] arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8 Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9 Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10 Egy kevés [idõ] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11 A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
12 Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
13 Az Úr neveti õt, mert látja, hogy eljõ az õ napja.
14 Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, [és] leöljék az igazán élõket;
15 [De] fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
16 Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az õ gazdagsága.
17 Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
18 Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
19 Nem szégyenülnek meg a veszedelmes idõben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
20 De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
21 Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
22 Mert a kiket õ megáld, öröklik a földet, és a kiket õ megátkoz, kivágattatnak azok.
23 Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
24 Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
25 Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetõvé.
26 Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az õ magzatja áldott.
27 Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
28 Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az õ kegyeseit; megõrzi õket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
29 Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
30 Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
31 Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
32 Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
33 De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
34 Várjad az Urat, õrizd meg az õ útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
35 Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
36 De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
37 Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendõ a béke emberéé.
38 De a bûnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
39 Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; õ az õ erõsségök a háborúság idején.
40 Megvédi õket az Úr és megszabadítja õket; megszabadítja õket a gonoszoktól és megsegíti õket, mert õ benne bíznak.