1 Asafin virsi. Jumala, miksi olet hylännyt meidät ainiaaksi, miksi vihasi hehkuu omaa laumaasi vastaan?
2 Muista kansaasi, jonka kauan sitten itsellesi ostit, jonka lunastit omaksesi, muista Siionin vuorta, asuinsijaasi.
3 Suuntaa askeleesi lohduttomille raunioille: vihollinen on raiskannut kaiken pyhäkössäsi.
4 Vihollisesi ovat riehuneet sinun pyhällä paikallasi, he ovat pystyttäneet sinne omat voitonmerkkinsä.
5 Kerran he olivat kirveillä kaataneet vuorten tiheät metsät,
6 ja nyt he kirvein ja kangin pirstoivat temppelin puuleikkaukset.
7 He sytyttivät sinun temppelisi tuleen, saastuttivat ja hävittivät maan tasalle sinun nimesi asunnon.
9 Emme ole enää nähneet ennusmerkkejä, meillä ei enää ole profeettoja, ei ketään, joka tietäisi, kuinka kauan tätä jatkuu.
10 Jumala, kuinka kauan vihollinen saa herjata, saako vihollinen häväistä nimeäsi iäti?
11 Miksi pidättelet kättäsi? Kohota oikea kätesi ja tee hävityksestä loppu!
12 Jumala, jo ammoisista ajoista sinä olet ollut kuninkaani, sinä teet suuria tekoja kaikkialla.
13 Sinä hämmensit voimallasi meren, sinä murskasit merihirviöiden päät.
14 Itsensä Leviatanin päät sinä musersit ja ruhon annoit petojen ruoaksi.
15 Sinä puhkaisit kuohumaan lähteet ja purot, sinä kuivasit ehtymättömät virrat.
16 Sinun on päivä ja sinun on yö, olet pannut paikoilleen auringon ja kuun.
17 Sinä olet määrännyt kaikki maan rajat, sinä olet luonut kesän ja talven.
18 Muista, Herra, että vihollinen on herjannut, että tuo mieletön kansa on häpäissyt nimeäsi.
19 Älä jätä petojen armoille niitä, jotka sinua ylistävät, säästä köyhien palvelijoittesi henki.
20 Älä unohda liittoasi, kun väkivalta pesii maan pimennoissa.
21 Älä salli sorretun kääntyä pois apua saamatta, kurja ja köyhä ylistäkööt sinun nimeäsi.
22 Nouse, Jumala! Tämä on sinun asiasi, vie se voittoon! Muista, että mielettömät pilkkaavat sinua kaiken päivää.
23 Kuule, miten vihollisesi huutavat, miten vastustajiesi raivo alati yltyy.
1 Aszáf tanítása.
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol!
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké.
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdõnek sûrû fáira.
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és põrölyökkel.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertõztették.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel õket mindenestõl! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?]
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledbõl: végezz!
12 Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
13 Te hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
18 Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen!
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet.
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!