1 Daavidin psalmi. Temppelin vihkimisjuhlan laulu. (H30:2)Minä ylistän sinua, Herra. Sinä nostit minut syvyyksistä, et jättänyt minua vihollisteni pilkattavaksi.
2 (H30:3)Herra, minun Jumalani, sinua minä huusin avuksi, ja sinä teit minut terveeksi.
3 (H30:4)Herra, sinä pelastit minut tuonelasta. Hautaan vaipuvien joukosta sinä toit minut takaisin elämään.
4 (H30:5)Laulakaa Herralle, te Herran palvelijat, ylistäkää hänen pyhää nimeään!
5 (H30:6)Hänen vihansa kestää vain hetken, hänen hyvyytensä läpi elämän. Illalla on vieraana itku mutta aamulla ilo.
7 (H30:8)Hyvyydessäsi sinä, Herra, olit auttanut minut vuorille turvaan. Kun sitten käänsit pois kasvosi, minä hätäännyin.
8 (H30:9)Sinua, Herra, minä huusin, Jumalani, sinulta rukoilin armoa:
11 (H30:12)Sinä muutit itkuvirteni karkeloksi, riisuit yltäni suruvaatteen ja puit minut ilon pukuun.
12 (H30:13)Siksi minä laulan sinulle kiitoslaulun, laulan koko sydämestäni enkä vaikene. Herra, minun Jumalani, sinua minä ylistän nyt ja aina.
1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.
2 Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
4 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.
5 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.
6 Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.
7 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
8 Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
12 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. [ (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged. ]