1 Nyt iloiten laulakaa Herralle, kohottakaa hänelle riemuhuuto, hän on meidän turvakalliomme.

2 Tulkaa hänen kasvojensa eteen ja kiittäkää, virittäkää hänelle riemuvirsi!

3 Herra on suuri Jumala ja kaikkien jumalien ylin valtias.

4 Hänen kädessään on maa, sen laaksot ja syvyydet, hänen ovat vuorten korkeimmatkin huiput.

5 Hänen on meri, hän on sen luonut, hänen on maa, hänen kätensä sen teki.

6 Tulkaa, kumartukaa maahan, polvistukaamme Herran, Luojamme, eteen.

7 Hän on meidän Jumalamme ja me hänen laitumensa lampaat, joita hänen kätensä kaitsee. Kuulkaa tänä päivänä, mitä hän sanoo:

8 -- Älkää paaduttako sydäntänne kuten kerran, kun isänne koettelivat minua autiomaassa, Meriban ja Massan luona.

9 He saivat nähdä, mitä minä voin tehdä.

10 Neljäkymmentä vuotta hyljeksin heitä, sillä näin heidän kulkevan harhaan, kun he eivät ymmärtäneet minun teitäni.

1 Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.

6 Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!

7 Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]