1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.3 Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.4 A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.5 Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.10 Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl!13 Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]14 Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz.16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl.17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerõsíted szívöket, füleiddel figyelmezel,18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.

1 Por que estás ao longe, Senhor? Por que te escondes nos tempos de angústia?2 Os ímpios na sua arrogância perseguem furiosamente o pobre; sejam apanhados nas ciladas que maquinaram.3 Porque o ímpio gloria-se do desejo da sua alma; bendiz ao avarento, e renuncia ao Senhor.4 Pela altivez do seu rosto o ímpio não busca a Deus; todas as suas cogitações são que não há Deus.5 Os seus caminhos atormentam sempre; os teus juízos estão longe da vista dele, em grande altura, e despreza aos seus inimigos.6 Diz em seu coração: Não serei abalado, porque nunca me verei na adversidade.7 A sua boca está cheia de maldições, de enganos e de astúcia; debaixo da sua língua há malícia e maldade.8 Põe-se de emboscada nas aldeias; nos lugares ocultos mata o inocente; os seus olhos estão ocultamente fixos sobre o pobre.9 Arma ciladas no esconderijo, como o leão no seu covil; arma ciladas para roubar o pobre; rouba o pobre, prendendo-o na sua rede.10 Encolhe-se, abaixa-se, para que os pobres caiam em suas fortes garras.11 Diz em seu coração: Deus esqueceu-se, cobriu o seu rosto, e nunca isto verá.12 Levanta-te, Senhor. Ó Deus, levanta a tua mão; não te esqueças dos humildes.13 Por que blasfema o ímpio de Deus? Dizendo no seu coração: Tu não o esquadrinharás?14 Tu o viste, porque atentas para o trabalho e enfado, para o retribuir com tuas mãos; a ti o pobre se encomenda; tu és o auxílio do órfão.15 Quebra o braço do ímpio e malvado; busca a sua impiedade, até que nenhuma encontres.16 O Senhor é Rei eterno; da sua terra perecerão os gentios.17 Senhor, tu ouviste os desejos dos mansos; confortarás os seus corações; os teus ouvidos estarão abertos para eles;18 Para fazer justiça ao órfão e ao oprimido, a fim de que o homem da terra não prossiga mais em usar da violência.