1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;3 A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.5 Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;11 Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.13 A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.22 Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;23 Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.24 Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.26 Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.28 Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.31 Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;35 Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

1 Bendize, ó minha alma, ao Senhor! Senhor Deus meu, tu és magnificentíssimo; estás vestido de glória e de majestade.2 Ele se cobre de luz como de um vestido, estende os céus como uma cortina.3 Põe nas águas as vigas das suas câmaras; faz das nuvens o seu carro, anda sobre as asas do vento.4 Faz dos seus anjos espíritos, dos seus ministros um fogo abrasador.5 Lançou os fundamentos da terra; ela não vacilará em tempo algum.6 Tu a cobriste com o abismo, como com um vestido; as águas estavam sobre os montes.7 À tua repreensão fugiram; à voz do teu trovão se apressaram.8 Subiram aos montes, desceram aos vales, até ao lugar que para elas fundaste.9 Termo lhes puseste, que não ultrapassarão, para que não tornem mais a cobrir a terra.10 Tu, que fazes sair as fontes nos vales, as quais correm entre os montes.11 Dão de beber a todo o animal do campo; os jumentos monteses matam a sua sede.12 Junto delas as aves do céu terão a sua habitação, cantando entre os ramos.13 Ele rega os montes desde as suas câmaras; a terra farta-se do fruto das suas obras.14 Faz crescer a erva para o gado, e a verdura para o serviço do homem, para fazer sair da terra o pão,15 E o vinho que alegra o coração do homem, e o azeite que faz reluzir o seu rosto, e o pão que fortalece o coração do homem.16 As árvores do Senhor fartam-se de seiva, os cedros do Líbano que ele plantou,17 Onde as aves se aninham; quanto à cegonha, a sua casa é nas faias.18 Os altos montes são para as cabras monteses, e os rochedos são refúgio para os coelhos.19 Designou a lua para as estações; o sol conhece o seu ocaso.20 Ordenas a escuridão, e faz-se noite, na qual saem todos os animais da selva.21 Os leõezinhos bramam pela presa, e de Deus buscam o seu sustento.22 Nasce o sol e logo se acolhem, e se deitam nos seus covis.23 Então sai o homem à sua obra e ao seu trabalho, até à tarde.24 Ó Senhor, quão variadas são as tuas obras! Todas as coisas fizeste com sabedoria; cheia está a terra das tuas riquezas.25 Assim é este mar grande e muito espaçoso, onde há seres sem número, animais pequenos e grandes.26 Ali andam os navios; e o leviatã que formaste para nele folgar.27 Todos esperam de ti, que lhes dês o seu sustento em tempo oportuno.28 Dando-lho tu, eles o recolhem; abres a tua mão, e se enchem de bens.29 Escondes o teu rosto, e ficam perturbados; se lhes tiras o fôlego, morrem, e voltam para o seu pó.30 Envias o teu Espírito, e são criados, e assim renovas a face da terra.31 A glória do Senhor durará para sempre; o Senhor se alegrará nas suas obras.32 Olhando ele para a terra, ela treme; tocando nos montes, logo fumegam.33 Cantarei ao Senhor enquanto eu viver; cantarei louvores ao meu Deus, enquanto eu tiver existência.34 A minha meditação acerca dele será suave; eu me alegrarei no Senhor.35 Desapareçam da terra os pecadores, e os ímpios não sejam mais. Bendize, ó minha alma, ao Senhor. Louvai ao Senhor.