1 Dávid imádsága.2 A te orczádtól jõjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon.4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erõszakosnak ösvényeire.5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.9 A gonoszok elõl, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elõl, a kik lelkendezve vesznek körül engem.10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülõ oroszlánkölyökhöz.13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le õt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;14 Az emberektõl, oh Uram, kezeddel, a világ embereitõl! Az õ osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bõvölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midõn felserkenek.

1 Ouve, Senhor, a justiça; atende ao meu clamor; dá ouvidos à minha oração, que não é feita com lábios enganosos.2 Saia a minha sentença de diante do teu rosto; atendam os teus olhos à razão.3 Provaste o meu coração; visitaste-me de noite; examinaste-me, e nada achaste; propus que a minha boca não transgredirá.4 Quanto ao trato dos homens, pela palavra dos teus lábios me guardei das veredas do destruidor.5 Dirige os meus passos nos teus caminhos, para que as minhas pegadas não vacilem.6 Eu te invoquei, ó Deus, pois me queres ouvir; inclina para mim os teus ouvidos, e escuta as minhas palavras.7 Faze maravilhosas as tuas beneficências, ó tu que livras aqueles que em ti confiam dos que se levantam contra a tua destra.8 Guarda-me como à menina do olho; esconde-me debaixo da sombra das tuas asas,9 Dos ímpios que me oprimem, dos meus inimigos mortais que me andam cercando.10 Na sua gordura se encerram, com a boca falam soberbamente.11 Têm-nos cercado agora nossos passos; e baixaram os seus olhos para a terra;12 Parecem-se com o leão que deseja arrebatar a sua presa, e com o leãozinho que se põe em esconderijos.13 Levanta-te, Senhor, detém-no, derriba-o, livra a minha alma do ímpio, com a tua espada;14 Dos homens com a tua mão, Senhor, dos homens do mundo, cuja porção está nesta vida, e cujo ventre enches do teu tesouro oculto. Estão fartos de filhos e dão os seus sobejos às suas crianças.15 Quanto a mim, contemplarei a tua face na justiça; eu me satisfarei da tua semelhança quando acordar.