1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkrõl énekelni jó; hiszen õt dicsérni gyönyörûséges és illendõ dolog!2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyûjti Izráelnek elûzötteit;3 Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket.4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevérõl nevezi.5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!8 A ki beborítja az eget felhõvel, esõt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken;9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;11 Az õt félõkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.12 Dicsõitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!13 Mert erõsekké teszi kapuid zárait, [s] megáldja benned a te fiaidat.14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az õ rendelete!16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port.17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az õ fagya elõtt?18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja õket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!

1 Louvai ao Senhor, porque é bom cantar louvores ao nosso Deus, porque é agradável; decoroso é o louvor.2 O Senhor edifica a Jerusalém, congrega os dispersos de Israel.3 Sara os quebrantados de coração, e lhes ata as suas feridas.4 Conta o número das estrelas, chama-as a todas pelos seus nomes.5 Grande é o nosso Senhor, e de grande poder; o seu entendimento é infinito.6 O Senhor eleva os humildes, e abate os ímpios até à terra.7 Cantai ao Senhor em ação de graças; cantai louvores ao nosso Deus sobre a harpa.8 Ele é o que cobre o céu de nuvens, o que prepara a chuva para a terra, e o que faz produzir erva sobre os montes;9 O que dá aos animais o seu sustento, e aos filhos dos corvos, quando clamam.10 Não se deleita na força do cavalo, nem se compraz nas pernas do homem.11 O Senhor se agrada dos que o temem e dos que esperam na sua misericórdia.12 Louva, ó Jerusalém, ao Senhor; louva, ó Sião, ao teu Deus.13 Porque fortaleceu os ferrolhos das tuas portas; abençoa aos teus filhos dentro de ti.14 Ele é o que põe em paz os teus termos, e da flor da farinha te farta.15 O que envia o seu mandamento à terra; a sua palavra corre velozmente.16 O que dá a neve como lã; espalha a geada como cinza;17 O que lança o seu gelo em pedaços; quem pode resistir ao seu frio?18 Manda a sua palavra, e os faz derreter; faz soprar o vento, e correm as águas.19 Mostra a sua palavra a Jacó, os seus estatutos e os seus juízos a Israel.20 Não fez assim a nenhuma outra nação; e quanto aos seus juízos, não os conhecem. Louvai ao Senhor.