1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!3 Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]

1 Senhor, ouve a minha oração, e chegue a ti o meu clamor.2 Não escondas de mim o teu rosto no dia da minha angústia, inclina para mim os teus ouvidos; no dia em que eu clamar, ouve-me depressa.3 Porque os meus dias se consomem como a fumaça, e os meus ossos ardem como lenha.4 O meu coração está ferido e seco como a erva, por isso me esqueço de comer o meu pão.5 Por causa da voz do meu gemido os meus ossos se apegam à minha pele.6 Sou semelhante ao pelicano no deserto; sou como um mocho nas solidões.7 Vigio, sou como o pardal solitário no telhado.8 Os meus inimigos me afrontam todo o dia; os que se enfurecem contra mim têm jurado contra mim.9 Pois tenho comido cinza como pão, e misturado com lágrimas a minha bebida,10 Por causa da tua ira e da tua indignação, pois tu me levantaste e me arremessaste.11 Os meus dias são como a sombra que declina, e como a erva me vou secando.12 Mas tu, Senhor, permanecerás para sempre, a tua memória de geração em geração.13 Tu te levantarás e terás piedade de Sião; pois o tempo de te compadeceres dela, o tempo determinado, já chegou.14 Porque os teus servos têm prazer nas suas pedras, e se compadecem do seu pó.15 Então os gentios temerão o nome do Senhor, e todos os reis da terra a tua glória.16 Quando o Senhor edificar a Sião, aparecerá na sua glória.17 Ele atenderá à oração do desamparado, e não desprezará a sua oração.18 Isto se escreverá para a geração futura; e o povo que se criar louvará ao Senhor.19 Pois olhou desde o alto do seu santuário, desde os céus o Senhor contemplou a terra,20 Para ouvir o gemido dos presos, para soltar os sentenciados à morte;21 Para anunciarem o nome do Senhor em Sião, e o seu louvor em Jerusalém,22 Quando os povos se ajuntarem, e os reinos, para servirem ao Senhor.23 Abateu a minha força no caminho; abreviou os meus dias.24 Dizia eu: Meu Deus, não me leves no meio dos meus dias, os teus anos são por todas as gerações.25 Desde a antiguidade fundaste a terra, e os céus são obra das tuas mãos.26 Eles perecerão, mas tu permanecerás; todos eles se envelhecerão como um vestido; como roupa os mudarás, e ficarão mudados.27 Porém tu és o mesmo, e os teus anos nunca terão fim.28 Os filhos dos teus servos continuarão, e a sua semente ficará firmada perante ti.