1 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.2 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl;3 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!4 Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.5 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.6 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.7 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.8 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.9 Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl.10 Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban.11 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.12 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság.13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl:14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm,15 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.16 A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.17 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.18 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat.19 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.20 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.21 Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.22 A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.23 Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. [ (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. ]

1 Inclina, ó Deus, os teus ouvidos à minha oração, e não te escondas da minha súplica.2 Atende-me, e ouve-me; lamento na minha queixa, e faço ruído,3 Pelo clamor do inimigo e por causa da opressão do ímpio; pois lançam sobre mim a iniquidade, e com furor me odeiam.4 O meu coração está dolorido dentro de mim, e terrores da morte caíram sobre mim.5 Temor e tremor vieram sobre mim; e o horror me cobriu.6 Assim eu disse: Oh! Quem me dera asas como de pomba! Então voaria, e estaria em descanso.7 Eis que fugiria para longe, e pernoitaria no deserto. (Selá.)8 Apressar-me-ia a escapar da fúria do vento e da tempestade.9 Despedaça, Senhor, e divide as suas línguas, pois tenho visto violência e contenda na cidade.10 De dia e de noite a cercam sobre os seus muros; iniquidade e malícia estão no meio dela.11 Maldade há dentro dela; astúcia e engano não se apartam das suas ruas.12 Pois não era um inimigo que me afrontava; então eu o teria suportado; nem era o que me odiava que se engrandecia contra mim, porque dele me teria escondido.13 Mas eras tu, homem meu igual, meu guia e meu íntimo amigo.14 Consultávamos juntos suavemente, e andávamos em companhia na casa de Deus.15 A morte os assalte, e vivos desçam ao inferno; porque há maldade nas suas habitações e no meio deles.16 Eu, porém, invocarei a Deus, e o Senhor me salvará.17 De tarde e de manhã e ao meio-dia orarei; e clamarei, e ele ouvirá a minha voz.18 Livrou em paz a minha alma da peleja que havia contra mim; pois havia muitos comigo.19 Deus ouvirá, e os afligirá. Aquele que preside desde a antiguidade (Selá), porque não há neles nenhuma mudança, e portanto não temem a Deus.20 Tal homem pôs as suas mãos naqueles que têm paz com ele; quebrou a sua aliança.21 As palavras da sua boca eram mais macias do que a manteiga, mas havia guerra no seu coração: as suas palavras eram mais brandas do que o azeite; contudo, eram espadas desembainhadas.22 Lança o teu cuidado sobre o Senhor, e ele te susterá; não permitirá jamais que o justo seja abalado.23 Mas tu, ó Deus, os farás descer ao poço da perdição; homens de sangue e de fraude não viverão metade dos seus dias; mas eu em ti confiarei.