1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!5 Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.6 Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.7 Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,12 A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.15 Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!18 Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem!20 A kik gonoszul szólnak felõled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.21 Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?22 Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek!23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!

1 Senhor, tu me sondaste, e me conheces.2 Tu sabes o meu assentar e o meu levantar; de longe entendes o meu pensamento.3 Cercas o meu andar, e o meu deitar; e conheces todos os meus caminhos.4 Não havendo ainda palavra alguma na minha língua, eis que logo, ó Senhor, tudo conheces.5 Tu me cercaste por detrás e por diante, e puseste sobre mim a tua mão.6 Tal conhecimento é para mim maravilhosíssimo; tão alto que não o posso atingir.7 Para onde me irei do teu Espírito, ou para onde fugirei da tua face?8 Se subir ao céu, lá tu estás; se fizer no inferno a minha cama, eis que tu ali estás também.9 Se tomar as asas da alva, se habitar nas extremidades do mar,10 Até ali a tua mão me guiará e a tua destra me susterá.11 Se disser: Decerto que as trevas me encobrirão; então a noite será luz à roda de mim.12 Nem ainda as trevas me encobrem de ti; mas a noite resplandece como o dia; as trevas e a luz são para ti a mesma coisa;13 Pois possuíste as minhas entranhas; cobriste-me no ventre de minha mãe.14 Eu te louvarei, porque de um modo assombroso, e tão maravilhoso fui feito; maravilhosas são as tuas obras, e a minha alma o sabe muito bem.15 Os meus ossos não te foram encobertos, quando no oculto fui feito, e entretecido nas profundezas da terra.16 Os teus olhos viram o meu corpo ainda informe; e no teu livro todas estas coisas foram escritas; as quais em continuação foram formadas, quando nem ainda uma delas havia.17 E quão preciosos me são, ó Deus, os teus pensamentos! Quão grandes são as somas deles!18 Se as contasse, seriam em maior número do que a areia; quando acordo ainda estou contigo.19 Ó Deus, tu matarás decerto o ímpio; apartai-vos portanto de mim, homens de sangue.20 Pois falam malvadamente contra ti; e os teus inimigos tomam o teu nome em vão.21 Não odeio eu, ó Senhor, aqueles que te odeiam, e não me aflijo por causa dos que se levantam contra ti?22 Odeio-os com ódio perfeito; tenho-os por inimigos.23 Sonda-me, ó Deus, e conhece o meu coração; prova-me, e conhece os meus pensamentos.24 E vê se há em mim algum caminho mau, e guia-me pelo caminho eterno.