1 Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.3 Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.4 Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.11 Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.16 Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.19 Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:20 Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]

1 Ó Deus, nós ouvimos com os nossos ouvidos, e nossos pais nos têm contado a obra que fizeste em seus dias, nos tempos da antiguidade.2 Como expulsaste os gentios com a tua mão e os plantaste a eles; como afligiste os povos e os derrubaste.3 Pois não conquistaram a terra pela sua espada, nem o seu braço os salvou, mas a tua destra e o teu braço, e a luz da tua face, porquanto te agradaste deles.4 Tu és o meu Rei, ó Deus; ordena salvações para Jacó.5 Por ti venceremos os nossos inimigos; pelo teu nome pisaremos os que se levantam contra nós.6 Pois eu não confiarei no meu arco, nem a minha espada me salvará.7 Mas tu nos salvaste dos nossos inimigos, e confundiste os que nos odiavam.8 Em Deus nos gloriamos todo o dia, e louvamos o teu nome eternamente. (Selá.)9 Mas agora tu nos rejeitaste e nos confundiste, e não sais com os nossos exércitos.10 Tu nos fazes retirar do inimigo, e aqueles que nos odeiam nos saqueiam para si.11 Tu nos entregaste como ovelhas para comer, e nos espalhaste entre os gentios.12 Tu vendes por nada o teu povo, e não aumentas a tua riqueza com o seu preço.13 Tu nos pões por opróbrio aos nossos vizinhos, por escárnio e zombaria daqueles que estão à roda de nós.14 Tu nos pões por provérbio entre os gentios, por movimento de cabeça entre os povos.15 A minha confusão está constantemente diante de mim, e a vergonha do meu rosto me cobre,16 À voz daquele que afronta e blasfema, por causa do inimigo e do vingador.17 Tudo isto nos sobreveio; contudo não nos esquecemos de ti, nem nos houvemos falsamente contra a tua aliança.18 O nosso coração não voltou atrás, nem os nossos passos se desviaram das tuas veredas;19 Ainda que nos quebrantaste num lugar de dragões, e nos cobriste com a sombra da morte.20 Se nós esquecemos o nome do nosso Deus, e estendemos as nossas mãos para um deus estranho,21 Porventura não esquadrinhará Deus isso? Pois ele sabe os segredos do coração.22 Sim, por amor de ti, somos mortos todo o dia; somos reputados como ovelhas para o matadouro.23 Desperta, por que dormes, Senhor? Acorda, não nos rejeites para sempre.24 Por que escondes a tua face, e te esqueces da nossa miséria e da nossa opressão?25 Pois a nossa alma está abatida até ao pó; o nosso ventre se apega à terra.26 Levanta-te em nosso auxílio, e resgata-nos por amor das tuas misericórdias.