1 Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.2 Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.3 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.4 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.5 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!6 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:7 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!8 Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.9 Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.10 Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.11 Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.13 A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.14 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.15 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;16 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!17 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;18 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!19 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.20 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.21 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.22 Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.23 Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.24 Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.25 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.26 Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;27 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.28 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.29 Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.30 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.32 És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.33 Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.35 Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!36 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. ]

1 Livra-me, ó Deus, pois as águas entraram até à minha alma.2 Atolei-me em profundo lamaçal, onde se não pode estar em pé; entrei na profundeza das águas, onde a corrente me leva.3 Estou cansado de clamar; a minha garganta se secou; os meus olhos desfalecem esperando o meu Deus.4 Aqueles que me odeiam sem causa são mais do que os cabelos da minha cabeça; aqueles que procuram destruir-me, sendo injustamente meus inimigos, são poderosos; então restituí o que não furtei.5 Tu, ó Deus, bem conheces a minha estultice; e os meus pecados não te são encobertos.6 Não sejam envergonhados por minha causa aqueles que esperam em ti, ó Senhor, Deus dos Exércitos; não sejam confundidos por minha causa aqueles que te buscam, ó Deus de Israel.7 Porque por amor de ti tenho suportado afrontas; a confusão cobriu o meu rosto.8 Tenho-me tornado um estranho para com meus irmãos, e um desconhecido para com os filhos de minha mãe.9 Pois o zelo da tua casa me devorou, e as afrontas dos que te afrontam caíram sobre mim.10 Quando chorei, e castiguei com jejum a minha alma, isto se me tornou em afrontas.11 Pus por vestido um saco, e me fiz um provérbio para eles.12 Aqueles que se assentam à porta falam contra mim; e fui o cântico dos bebedores de bebida forte.13 Eu, porém, faço a minha oração a ti, Senhor, num tempo aceitável; ó Deus, ouve-me segundo a grandeza da tua misericórdia, segundo a verdade da tua salvação.14 Tira-me do lamaçal, e não me deixes atolar; seja eu livre dos que me odeiam, e das profundezas das águas.15 Não me leve a corrente das águas, e não me absorva ao profundo, nem o poço feche a sua boca sobre mim.16 Ouve-me, Senhor, pois boa é a tua misericórdia. Olha para mim segundo a tua muitíssima piedade.17 E não escondas o teu rosto do teu servo, porque estou angustiado; ouve-me depressa.18 Aproxima-te da minha alma, e resgata-a; livra-me por causa dos meus inimigos.19 Bem tens conhecido a minha afronta, e a minha vergonha, e a minha confusão; diante de ti estão todos os meus adversários.20 Afrontas me quebrantaram o coração, e estou fraquíssimo; esperei por alguém que tivesse compaixão, mas não houve nenhum; e por consoladores, mas não os achei.21 Deram-me fel por mantimento, e na minha sede me deram a beber vinagre.22 Torne-se-lhes a sua mesa diante deles em laço, e a prosperidade em armadilha.23 Escureçam-se-lhes os seus olhos, para que não vejam, e faze com que os seus lombos tremam constantemente.24 Derrama sobre eles a tua indignação, e prenda-os o ardor da tua ira.25 Fique desolado o seu palácio; e não haja quem habite nas suas tendas.26 Pois perseguem àquele a quem feriste, e conversam sobre a dor daqueles a quem chagaste.27 Acrescenta iniquidade à iniquidade deles, e não entrem na tua justiça.28 Sejam riscados do livro dos vivos, e não sejam inscritos com os justos.29 Eu, porém, sou pobre e estou triste; ponha-me a tua salvação, ó Deus, num alto retiro.30 Louvarei o nome de Deus com um cântico, e engrandecê-lo-ei com ação de graças.31 Isto será mais agradável ao Senhor do que boi, ou bezerro que tem chifres e unhas.32 Os mansos verão isto, e se agradarão; o vosso coração viverá, pois que buscais a Deus.33 Porque o Senhor ouve os necessitados, e não despreza os seus cativos.34 Louvem-no os céus e a terra, os mares e tudo quanto neles se move.35 Porque Deus salvará a Sião, e edificará as cidades de Judá; para que habitem ali e a possuam.36 E herdá-la-á a semente de seus servos, e os que amam o seu nome habitarão nela.