1 Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.2 Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözõmtõl, és szabadíts meg engem,3 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.4 Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.5 Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:6 [Akkor] ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsõségemet. Szela.7 Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!8 És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.9 Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!10 Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erõsítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.11 Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívûeket.12 Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.13 Ha meg nem tér a [gonosz,] kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.14 Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.15 Ímé, álnoksággal vajúdik [a gonosz], hamisságot fogan és hazugságot szül.16 Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált.17 Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az õ erõszakossága. [ (Psalms 7:18) Dicsérem az Urat az õ igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének. ]

1 Senhor meu Deus, em ti confio; salva-me de todos os que me perseguem, e livra-me;2 Para que ele não arrebate a minha alma, como leão, despedaçando-a, sem que haja quem a livre.3 Senhor meu Deus, se eu fiz isto, se há perversidade nas minhas mãos,4 Se paguei com o mal àquele que tinha paz comigo (antes, livrei ao que me oprimia sem causa),5 Persiga o inimigo a minha alma e alcance-a; calque aos pés a minha vida sobre a terra, e reduza a pó a minha glória. (Selá.)6 Levanta-te, Senhor, na tua ira; exalta-te por causa do furor dos meus opressores; e desperta por mim para o juízo que ordenaste.7 Assim te rodeará o ajuntamento de povos; por causa deles, pois, volta-te para as alturas.8 O Senhor julgará os povos; julga-me, Senhor, conforme a minha justiça, e conforme a integridade que há em mim.9 Tenha já fim a malícia dos ímpios; mas estabeleça-se o justo; pois tu, ó justo Deus, provas os corações e as entranhas.10 O meu escudo é de Deus, que salva os retos de coração.11 Deus julga o justo, e se ira com o ímpio todos os dias.12 Se o homem não se converter, Deus afiará a sua espada; já tem armado o seu arco, e está aparelhado.13 E já para ele preparou armas mortais; e porá em ação as suas setas inflamadas contra os perseguidores.14 Eis que ele está com dores de perversidade; concebeu trabalhos, e produziu mentiras.15 Cavou um poço e o fez fundo, e caiu na cova que fez.16 A sua obra cairá sobre a sua cabeça; e a sua violência descerá sobre a sua própria cabeça.17 Eu louvarei ao Senhor segundo a sua justiça, e cantarei louvores ao nome do Senhor altíssimo.