1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.2 Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet.3 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.4 A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket.5 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.6 Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket?7 Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.8 De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.9 És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja.10 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. [ (Psalms 64:11) Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek. ]

1 Ouve, ó Deus, a minha voz na minha oração; guarda a minha vida do temor do inimigo.2 Esconde-me do secreto conselho dos maus, e do tumulto dos que praticam a iniquidade.3 Que afiaram as suas línguas como espadas; e armaram por suas flechas palavras amargas,4 A fim de atirarem em lugar oculto ao que é íntegro; disparam sobre ele repentinamente, e não temem.5 Firmam-se em mau intento; falam de armar laços secretamente, e dizem: Quem os verá?6 Andam inquirindo malícias, inquirem tudo o que se pode inquirir; e ambos, o íntimo pensamento de cada um deles, e o coração, são profundos.7 Mas Deus atirará sobre eles uma seta, e de repente ficarão feridos.8 Assim eles farão com que as suas línguas tropecem contra si mesmos; todos aqueles que os virem, fugirão.9 E todos os homens temerão, e anunciarão a obra de Deus; e considerarão prudentemente os feitos dele.10 O justo se alegrará no Senhor, e confiará nele, e todos os retos de coração se gloriarão.