1 Dávidé.2 Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!6 Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.

1 Bendito seja o Senhor, minha rocha, que ensina as minhas mãos para a peleja e os meus dedos para a guerra;2 Benignidade minha e fortaleza minha; alto retiro meu e meu libertador és tu; escudo meu, em quem eu confio, e que me sujeita o meu povo.3 Senhor, que é o homem, para que o conheças, e o filho do homem, para que o estimes?4 O homem é semelhante à vaidade; os seus dias são como a sombra que passa.5 Abaixa, ó Senhor, os teus céus, e desce; toca os montes, e fumegarão.6 Vibra os teus raios e dissipa-os; envia as tuas flechas, e desbarata-os.7 Estende as tuas mãos desde o alto; livra-me, e arrebata-me das muitas águas e das mãos dos filhos estranhos,8 Cuja boca fala vaidade, e a sua mão direita é a destra de falsidade.9 A ti, ó Deus, cantarei um cântico novo; com o saltério e instrumento de dez cordas te cantarei louvores;10 A ti, que dás a salvação aos reis, e que livras a Davi, teu servo, da espada maligna.11 Livra-me, e tira-me das mãos dos filhos estranhos, cuja boca fala vaidade, e a sua mão direita é a destra de iniquidade,12 Para que nossos filhos sejam como plantas crescidas na sua mocidade; para que as nossas filhas sejam como pedras de esquina lavradas à moda de palácio;13 Para que as nossas despensas se encham de todo provimento; para que os nossos rebanhos produzam a milhares e a dezenas de milhares nas nossas ruas.14 Para que os nossos bois sejam fortes para o trabalho; para que não haja nem assaltos, nem saídas, nem gritos nas nossas ruas.15 Bem-aventurado o povo ao qual assim acontece; bem-aventurado é o povo cujo Deus é o Senhor.