1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:3 Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.8 Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.9 Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!

1 Por que se amotinam os gentios, e os povos imaginam coisas vãs?2 Os reis da terra se levantam e os governos consultam juntamente contra o Senhor e contra o seu ungido, dizendo:3 Rompamos as suas ataduras, e sacudamos de nós as suas cordas.4 Aquele que habita nos céus se rirá; o Senhor zombará deles.5 Então lhes falará na sua ira, e no seu furor os turbará.6 Eu, porém, ungi o meu Rei sobre o meu santo monte de Sião.7 Proclamarei o decreto: O Senhor me disse: Tu és meu Filho, eu hoje te gerei.8 Pede-me, e eu te darei os gentios por herança, e os fins da terra por tua possessão.9 Tu os esmigalharás com uma vara de ferro; tu os despedaçarás como a um vaso de oleiro.10 Agora, pois, ó reis, sede prudentes; deixai-vos instruir, juízes da terra.11 Servi ao Senhor com temor, e alegrai-vos com tremor.12 Beijai o Filho, para que se não ire, e pereçais no caminho, quando em breve se acender a sua ira; bem-aventurados todos aqueles que nele confiam.