1 Asáf zsoltára.2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:5 Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!6 És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

1 O Deus poderoso, o Senhor, falou e chamou a terra desde o nascimento do sol até ao seu ocaso.2 Desde Sião, a perfeição da formosura, resplandeceu Deus.3 Virá o nosso Deus, e não se calará; um fogo se irá consumindo diante dele, e haverá grande tormenta ao redor dele.4 Chamará os céus lá do alto, e a terra, para julgar o seu povo.5 Ajuntai-me os meus santos, aqueles que fizeram comigo uma aliança com sacrifícios.6 E os céus anunciarão a sua justiça; pois Deus mesmo é o Juiz. (Selá.)7 Ouve, povo meu, e eu falarei; ó Israel, e eu protestarei contra ti: Sou Deus, sou o teu Deus.8 Não te repreenderei pelos teus sacrifícios, ou holocaustos, que estão continuamente perante mim.9 Da tua casa não tirarei bezerro, nem bodes dos teus currais.10 Porque meu é todo animal da selva, e o gado sobre milhares de montanhas.11 Conheço todas as aves dos montes; e minhas são todas as feras do campo.12 Se eu tivesse fome, não to diria, pois meu é o mundo e toda a sua plenitude.13 Comerei eu carne de touros? Ou beberei sangue de bodes?14 Oferece a Deus sacrifício de louvor, e paga ao Altíssimo os teus votos.15 E invoca-me no dia da angústia; eu te livrarei, e tu me glorificarás.16 Mas ao ímpio diz Deus: Que fazes tu em recitar os meus estatutos, e em tomar a minha aliança na tua boca?17 Visto que odeias a correção, e lanças as minhas palavras para detrás de ti.18 Quando vês o ladrão, consentes com ele, e tens a tua parte com adúlteros.19 Soltas a tua boca para o mal, e a tua língua compõe o engano.20 Assentas-te a falar contra teu irmão; falas mal contra o filho de tua mãe.21 Estas coisas tens feito, e eu me calei; pensavas que era tal como tu, mas eu te repreenderei, e as porei por ordem diante dos teus olhos:22 Ouvi pois isto, vós que vos esqueceis de Deus; para que eu vos não faça em pedaços, sem haver quem vos livre.23 Aquele que oferece o sacrifício de louvor me glorificará; e àquele que bem ordena o seu caminho eu mostrarei a salvação de Deus.