1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága.2 Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!4 Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.5 Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;6 Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.16 Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!

1 Senhor, tu tens sido o nosso refúgio, de geração em geração.2 Antes que os montes nascessem, ou que tu formasses a terra e o mundo, mesmo de eternidade a eternidade, tu és Deus.3 Tu reduzes o homem à destruição; e dizes: Tornai-vos, filhos dos homens.4 Porque mil anos são aos teus olhos como o dia de ontem que passou, e como a vigília da noite.5 Tu os levas como uma corrente de água; são como um sono; de manhã são como a erva que cresce.6 De madrugada floresce e cresce; à tarde corta-se e seca.7 Pois somos consumidos pela tua ira, e pelo teu furor somos angustiados.8 Diante de ti puseste as nossas iniquidades, os nossos pecados ocultos, à luz do teu rosto.9 Pois todos os nossos dias vão passando na tua indignação; passamos os nossos anos como um conto que se conta.10 Os dias da nossa vida chegam a setenta anos, e se alguns, pela sua robustez, chegam a oitenta anos, o orgulho deles é canseira e enfado, pois cedo se corta e vamos voando.11 Quem conhece o poder da tua ira? Segundo és tremendo, assim é o teu furor.12 Ensina-nos a contar os nossos dias, de tal maneira que alcancemos corações sábios.13 Volta-te para nós, Senhor; até quando? Aplaca-te para com os teus servos.14 Farta-nos de madrugada com a tua benignidade, para que nos regozijemos, e nos alegremos todos os nossos dias.15 Alegra-nos pelos dias em que nos afligiste, e pelos anos em que vimos o mal.16 Apareça a tua obra aos teus servos, e a tua glória sobre seus filhos.17 E seja sobre nós a formosura do Senhor nosso Deus, e confirma sobre nós a obra das nossas mãos; sim, confirma a obra das nossas mãos.