1 Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.2 Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.3 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.4 Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.5 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.6 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.7 Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:8 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?9 Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?10 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;13 És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.14 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?15 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.16 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.17 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.18 A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.19 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.20 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. [ (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. ]

1 Clamei a Deus com a minha voz, a Deus levantei a minha voz, e ele inclinou para mim os ouvidos.2 No dia da minha angústia busquei ao Senhor; a minha mão se estendeu de noite, e não cessava; a minha alma recusava ser consolada.3 Lembrava-me de Deus, e me perturbei; queixava-me, e o meu espírito desfalecia. (Selá.)4 Sustentaste os meus olhos acordados; estou tão perturbado que não posso falar.5 Considerava os dias da antiguidade, os anos dos tempos antigos.6 De noite chamei à lembrança o meu cântico; meditei em meu coração, e o meu espírito esquadrinhou.7 Rejeitará o Senhor para sempre e não tornará a ser favorável?8 Cessou para sempre a sua benignidade? Acabou-se já a promessa de geração em geração?9 Esqueceu-se Deus de ter misericórdia? Ou encerrou ele as suas misericórdias na sua ira? (Selá.)10 E eu disse: Isto é enfermidade minha; mas eu me lembrarei dos anos da destra do Altíssimo.11 Eu me lembrarei das obras do Senhor; certamente que eu me lembrarei das tuas maravilhas da antiguidade.12 Meditarei também em todas as tuas obras, e falarei dos teus feitos.13 O teu caminho, ó Deus, está no santuário. Quem é Deus tão grande como o nosso Deus?14 Tu és o Deus que fazes maravilhas; tu fizeste notória a tua força entre os povos.15 Com o teu braço remiste o teu povo, os filhos de Jacó e de José. (Selá.)16 As águas te viram, ó Deus, as águas te viram, e tremeram; os abismos também se abalaram.17 As nuvens lançaram água, os céus deram um som; as tuas flechas correram de uma para outra parte.18 A voz do teu trovão estava no céu; os relâmpagos iluminaram o mundo; a terra se abalou e tremeu.19 O teu caminho é no mar, e as tuas veredas nas águas grandes, e os teus passos não são conhecidos.20 Guiaste o teu povo, como a um rebanho, pela mão de Moisés e de Arão.