1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit!2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.3 Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.4 Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen.5 Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.6 Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!7 Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete.8 Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,13 És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!16 Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,17 Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;18 A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.20 Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt;21 Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;22 Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.24 És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.26 Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.27 Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.32 Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre.33 És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.35 És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.36 És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.37 És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.39 Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.41 Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.42 Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának.43 Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal.44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.45 Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!

1 Louvai ao Senhor, e invocai o seu nome; fazei conhecidas as suas obras entre os povos.2 Cantai-lhe, cantai-lhe salmos; falai de todas as suas maravilhas.3 Gloriai-vos no seu santo nome; alegre-se o coração daqueles que buscam ao Senhor.4 Buscai ao Senhor e a sua força; buscai a sua face continuamente.5 Lembrai-vos das maravilhas que fez, dos seus prodígios e dos juízos da sua boca;6 Vós, semente de Abraão, seu servo, vós, filhos de Jacó, seus escolhidos.7 Ele é o Senhor nosso Deus; os seus juízos estão em toda a terra.8 Lembrou-se da sua aliança para sempre, da palavra que mandou a milhares de gerações.9 A qual aliança fez com Abraão, e o seu juramento a Isaque.10 E confirmou o mesmo a Jacó por lei, e a Israel por aliança eterna,11 Dizendo: A ti darei a terra de Canaã, a região da vossa herança.12 Quando eram poucos homens em número, sim, mui poucos, e estrangeiros nela;13 Quando andavam de nação em nação e de um reino para outro povo;14 Não permitiu a ninguém que os oprimisse, e por amor deles repreendeu a reis, dizendo:15 Não toqueis os meus ungidos, e não maltrateis os meus profetas.16 Chamou a fome sobre a terra, quebrantou todo o sustento do pão.17 Mandou perante eles um homem, José, que foi vendido por escravo;18 Cujos pés apertaram com grilhões; foi posto em ferros;19 Até ao tempo em que chegou a sua palavra; a palavra do Senhor o provou.20 Mandou o rei, e o fez soltar; o governador dos povos, e o soltou.21 Fê-lo senhor da sua casa, e governador de toda a sua fazenda;22 Para sujeitar os seus príncipes a seu gosto, e instruir os seus anciãos.23 Então Israel entrou no Egito, e Jacó peregrinou na terra de Cão.24 E aumentou o seu povo em grande maneira, e o fez mais poderoso do que os seus inimigos.25 Virou o coração deles para que odiassem o seu povo, para que tratassem astutamente aos seus servos.26 Enviou Moisés, seu servo, e Arão, a quem escolhera.27 Mostraram entre eles os seus sinais e prodígios, na terra de Cão.28 Mandou trevas, e a fez escurecer; e não foram rebeldes à sua palavra.29 Converteu as suas águas em sangue, e matou os seus peixes.30 A sua terra produziu rãs em abundância, até nas câmaras dos seus reis.31 Falou ele, e vieram enxames de moscas e piolhos em todo o seu termo.32 Converteu as suas chuvas em saraiva, e fogo abrasador na sua terra.33 Feriu as suas vinhas e os seus figueirais, e quebrou as árvores dos seus termos.34 Falou ele e vieram gafanhotos e pulgão sem número.35 E comeram toda a erva da sua terra, e devoraram o fruto dos seus campos.36 Feriu também a todos os primogênitos da sua terra, as primícias de todas as suas forças.37 E tirou-os para fora com prata e ouro, e entre as suas tribos não houve um só fraco.38 O Egito se alegrou quando eles saíram, porque o seu temor caíra sobre eles.39 Estendeu uma nuvem por coberta, e um fogo para iluminar de noite.40 Oraram, e ele fez vir codornizes, e os fartou de pão do céu.41 Abriu a penha, e dela correram águas; correram pelos lugares secos, como um rio.42 Porque se lembrou da sua santa palavra, e de Abraão, seu servo.43 E tirou dali o seu povo com alegria, e os seus escolhidos com regozijo.44 E deu-lhes as terras dos gentios; e herdaram o trabalho dos povos;45 Para que guardassem os seus preceitos, e observassem as suas leis. Louvai ao Senhor.