1 Dávidé. énekkel áldlak az istenek elõtt.2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ [támadt.]4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.7 Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

1 Eu te louvarei, de todo o meu coração; na presença dos deuses a ti cantarei louvores.2 Inclinar-me-ei para o teu santo templo, e louvarei o teu nome pela tua benignidade, e pela tua verdade; pois engrandeceste a tua palavra acima de todo o teu nome.3 No dia em que eu clamei, me escutaste; e alentaste com força a minha alma.4 Todos os reis da terra te louvarão, ó Senhor, quando ouvirem as palavras da tua boca;5 E cantarão os caminhos do Senhor; pois grande é a glória do Senhor.6 Ainda que o Senhor é excelso, atenta todavia para o humilde; mas ao soberbo conhece-o de longe.7 Andando eu no meio da angústia, tu me reviverás; estenderás a tua mão contra a ira dos meus inimigos, e a tua destra me salvará.8 O Senhor aperfeiçoará o que me toca; a tua benignidade, ó Senhor, dura para sempre; não desampares as obras das tuas mãos.