1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.2 Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.6 Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:9 Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.15 Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

1 Amo ao Senhor, porque ele ouviu a minha voz e a minha súplica.2 Porque inclinou a mim os seus ouvidos; portanto, o invocarei enquanto viver.3 Os cordéis da morte me cercaram, e angústias do inferno se apoderaram de mim; encontrei aperto e tristeza.4 Então invoquei o nome do Senhor, dizendo: Ó Senhor, livra a minha alma.5 Piedoso é o Senhor e justo; o nosso Deus tem misericórdia.6 O Senhor guarda aos símplices; fui abatido, mas ele me livrou.7 Volta, minha alma, para o teu repouso, pois o Senhor te fez bem.8 Porque tu livraste a minha alma da morte, os meus olhos das lágrimas, e os meus pés da queda.9 Andarei perante a face do Senhor na terra dos viventes.10 Cri, por isso falei. Estive muito aflito.11 Dizia na minha pressa: Todos os homens são mentirosos.12 Que darei eu ao Senhor, por todos os benefícios que me tem feito?13 Tomarei o cálice da salvação, e invocarei o nome do Senhor.14 Pagarei os meus votos ao Senhor, agora, na presença de todo o seu povo.15 Preciosa é à vista do Senhor a morte dos seus santos.16 Ó Senhor, deveras sou teu servo; sou teu servo, filho da tua serva; soltaste as minhas ataduras.17 Oferecer-te-ei sacrifícios de louvor, e invocarei o nome do Senhor.18 Pagarei os meus votos ao Senhor, na presença de todo o seu povo,19 Nos átrios da casa do Senhor, no meio de ti, ó Jerusalém. Louvai ao Senhor.