1 Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:2 Júda lõn az õ szentséges [népe] és Izráel az õ királysága.3 A tenger látá õt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.4 A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.5 Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?6 Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?7 Indulj meg te föld az Úr orczája elõtt, a Jákób Istene elõtt,8 A ki átváltoztatja a kõsziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.

1 Quando Israele uscì dall’Egitto, e la casa di Giacobbe di fra un popolo dal linguaggio strano,2 Giuda divenne il santuario dell’Eterno; Israele, suo dominio.3 Il mare lo vide e fuggì, il Giordano tornò addietro.4 I monti saltarono come montoni, i colli come agnelli.5 Che avevi, o mare, che fuggisti? E tu, Giordano, che tornasti addietro?6 E voi, monti, che saltaste come montoni, e voi, colli, come agnelli?7 Trema, o terra, alla presenza del Signore, alla presenza dell’Iddio di Giacobbe,8 che mutò la roccia in istagno, il macigno in sorgente d’acqua.